Saturday, January 9, 2010

Azért is jó, hogy


vannak ők egymásnak, mert ma meg azt találták ki, hogy levelet írnak titokban a másiknak, majd lerohantak és be is dobták a borítékokat postaládába ugyancsak titokban persze és majd csak holnap nézik meg, érkezett-e levelük. Jó dolog arra várni, amiről biztosan tudjuk, hogy megérkezik. Azért én gondolom, hogy a karácsonyra kapott Fehér Klára könyvnek ( Én sose kapok levelet )van néminemű köze a dologhoz.

10 comments:

Monika said...

Milyen tündérek!!!!!:)És nagy dolog megtanulni várni,nagyon nehéz is!
Fehér Klára könyv? Kedvenceim egyike.:)

Monika said...

Márta!Nem három lányod van? Vagy rosszul tudom?

zsizsa said...

Ez egyszerűen tündéri! :-)

Angela said...

Nagyon kedves.

marty said...

nos, megérkeztek a levelek??? :)olyan drágák ezek a lányok.

márta said...

Én is rákérdeztem, de azt mondták, először megvárják, hogy teljesen elfelejtkezzenek a levelekről, hogy tényleg meglepetés legyen. :)

Klári B. said...

:) Hát mi is csináltunk ilyesmiket. :) Jó kis móka volt. :)

Viki said...

De aranyosak!!!:)

Csicsóka said...
This comment has been removed by the author.
Csicsóka said...

Advent időszakában kaptam egy gyönyörű Pilinszky idézetet a várakozásról.

"Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

Pilinszky János


A lányaid jól várakoznak!