Én legalábbis megpróbáltam. Olyan ritkán vagyok rajta bármilyen képen, nem mintha hiányolnám. Ma csak a lányok vagyunk itthon. Felállítottam tehát az állványt, beállítottam a fényképezőgépet automatára, odahívtam a különböző intenzítású készséggel rendelkező gyerekeket, majd megpróbáltam - sikertelenül - nagyon bölcsen és kedvesen mosolyogni, íme a végeredmény. Ennyit arról, hogy mennyire könnyű egy több tagú családot állandóan harmóniában megtartani.
Sunday, February 21, 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
10 comments:
Nagyon szépek vagytok így együtt :)
OLYAN SZÉPEK ÉS ARANYOSAK VAGYTOK!!!!!
Nahát! :D
Végül csak sikerült. És hogyan is lehetne elvárni, hogy mindenkinek tetszedjen az ötlet, s hát nehéz a testvéreknek kiharcolni az ami nekik jár.
Milyen hosszú lett Enikő haja! És szépek vagytok! A képek ezt csak részben tudják visszaadni,úgyanis a modern fényképezőgépek sem elég okosak ahhoz, hogy azt a pillanatot örökítség meg amelyben épp úgy nézünk ki, ahogy nemtudomki szeretné.
Nálunk is egy évben talán egyszer sikerül családi fotót készíteni.
(Hosszú lettem, mert már harmadik napja páratlan vagyok, a gyerekek amikor körülüljük az asztalt azt mondják: milyen kevesen vagyunk!, ezért a sok beszéd.)
Szépek vagytok!:)
Ez csodajó!
Remek lányok, remek képek! :)
Micsoda három kis hercegnő!!!!!Látszik,hogy nálatok is mind a három más természetű...neked is van egy kis vadcicád? Nekem van.
Jó látni őket az Anyukájukkal együtt!!!Szépek vagytok!!!!!
Te rajtad sem latszik, hogy telik az ido. Csak igy tovabb. Adina
:)))
Mennyire egyformák vagytok!
Post a Comment