Van nekem

ám olyan könyvem is, aminek tényleg könyvformája van, tehát vannak lapjai és kemény fedele és mindenhova hurcolhatom magammal a csíkos hátizsákomban, így is lett kiolvasva, ilyen kalandosan: mindenféle váróban, autóban, étteremben, fürdőkádban, meg mindenhol, és ez nem más, mint Szép Ernőtől a Dali dali dal. Az egyik legszebb regény, amit valaha olvastam, a szívem mélyéig meghatódtam mire a végére értem. Már ahogy kezdődik, az is valami szépséges: "Volna türelmük, kérem szeretettel, meghallgatni az én édesapám hegedűjének történetét? Olyan szívesen elmesélem." Nekem volt türelmem, múlt év őszétől mindig csak egy kicsit olvastam a hegedű történetét, pont ma értem a végére. Hát ilyen nagy öröm ért engem, hogy szép könyvet olvashattam, szép nevű írótól, ráadásul szép formában. Megtanulom lassan igazán becsülni az életem dolgait.