Saturday, May 12, 2012

Még csak

a kilencszázharmincharmadik oldalnál tartok, tehát nem tudhatom, férjhez megy-e Natasa, s ha igen, kihez, csak annyit tudok, hogy mióta saját hűtlensége és Anatol Kuragin csalfasága miatt összetört a szíve, lett légyen semmivé ezáltal a rá jellemző felszínesség is - őt szeretem legjobban a szereplők közül.
Minden ott kezdődik, ahol az ember a halálos, soha be nem gyógyuló sebet megkapja.
Onnantól kezdve van súlya az életnek és jelentősége a feltámadásnak.*

* Pál Feri

10 comments:

Éva said...

Németül olvasod? Most látom, te aztán haladsz a nyelvtanulással.:-)
Orgona már kezd elszáradni, barnulni nálunk is. Ma már akácban gyönyörködtem, szagolgattam őket.Jön az új élmény! Képek nagyon szépek, mint mindig. Ennél meghittebben, egyszerűbben fotózni nehezen lehet.

Mónika said...

Gyönyörűek a képek, nem tudok velük betelni...

Hajnalka Nagy said...

Fantasztikusak a képek 1 témára: fehér orgona! itt is elvirágoztak már...:( de bodzát már láttam virágozni itt-ott :)

iri said...

Milyen nagyszeruen egybeillesztettel talaloan,szoveget , kepet!

márta said...

Majdnem 800 m magasan lakunk, itt később nyílnak a virágok. :)
Éva, ha meglenne magyarul, a könnyebb utat választva biztosan úgy olvasnám. Így is nagy élmény.

Florci said...

én tudom a végét, de nem árulom el. :) ó, ha anno meg is tanultunk volna oroszul, nem csak kínlódtunk volna, de szívesen olvasnám el eredetiben! Drága Tolsztoj!

kastanie said...

Lehet, hogy nyáron újra elolvasom.

aliz said...

de jó, hogy MÉG nem tudod Natasa történetét! Hogy előtte vagy... (lesznek benne még nagy kanyarok, de minden úgy alakul, ahogy alakulnia kell....).. Tolsztoj csodás, a jellemei, a lélektani megfigyelései árnyaltsága és pontossága,és valóban Natasa (természetessége) a csúcs...:)(én részleteiben olvastam oroszul egyetemen... még gimiben magyarul (de bevallom a "háborús" részeket elnagyoltam :( pedig az ivek is fontosak (akát az Anna Kareninában...)

Éva said...

Jaj, az orosz klasszikusok! :-)

Réka said...

Nagyon szíven ütött az utolsó mondat. Köszönöm Márta!!! :)