Kissé

szétesetten ugyan, de (éppen ezért) elhatároztam, ma nagyon fogok figyelni mindenre, ami szép és jó, így aztán vásárláskor találtam is egy színes papírba csomagolt cukorkát a pénztárcámban, amiről nem tudom, ki tehette oda - csak azt tudom, hogy valószínüleg én, ezért is jó, hogy feledékeny vagyok: saját magamnak is tudok meglepetést szerezni.
És a színek!
Az őszi erdő csendje és színei: a fehér, a rozsda, a barna, a sárga, a piros, és Anna pulóverének kékje! Töredékes gondolataimnak se eleje, se vége, értelme se túl sok, de nem keseredek többé neki ma már. Azértse. Becsomagolok mindent ebbe a gyönyörű kékbe, holnap pedig, és holnapután, majd azután, s míg világ a világ: majd csak kitalálunk valamit.
( Nagyon nehéz kicsit sem irigyelni a természettől fogva erőseket és vidámakat. Én természettől fogva amolyan kétségbeesős féle vagyok. Egyetlen megoldást látok újra és újra: megköszönni pont ezt, amilyen vagyok. Értelmét ugyan így sem látom, de hiszek benne, hogy az én utamhoz erre van szükség. Úgyhogy köszi.)