Dél-Franciaország (2)

 A harmadik nap estéjén lassan beértük saját magunkat. Dél-Franciaország kicsiny Nyons nevű városában átvettünk egy kulcsot, majd megkerestük éjjeli szállásunkat valahol kint a messzeségben, a hegyek tetején, ahol még a madár sem jár. Igazi jurtában aludni - jó. S a nagyvárosok forgataga után a végtelen csendben végre békére lelni - jó.

Az útinaplóból: Az elmúlt napok majdhogynem gyötrelme után kimondhatatlanul jól esik itt lenni ezen a gyönyörű helyen, baguette-en, sajton, paradicsomon, na meg némi pezsgőn élni. Csend van és világ teteje, s csak nézünk, nézünk lefelé a francia tájra, a végtelen zöldre. Mindenki alszik, csak én vagyok ébren s a felkelő Nap. Nem tudok most ennél jobbat, mint itt lenni, s egyszerűen csak végignézni amint előbukkan a hegyek közül Keleten, s lassan, ahogy eltelik a nap, elnyugszik Nyugaton. Találtam a könyvek között - kitűnő ízléssel összeállított könyvtár egyébként! - egy fekete-fehér fotóalbumot, ezt nézem újra és újra, s olvasom a képekhez csatolt verseket, s nem baj, hogy nem tudok franciául, Pablo Neruda néhány verséhez nekem egyébként sem kell nagy nyelvismeret.

"Je t'aime sans savoir comment, ni quand, ni d'où,
je t'aime sans détour, sans orgueil, sans problèmes:
 je t'aime ainsi, je ne sais aimer autrement..."
(Pablo Neruda, La centaine d'amour)