Thursday, August 21, 2014

Van egy régi dal,

van benne egy sor: Lord I'm one, Lord I'm two, Lord I'm three, Lord I'm four, Lord I'm five hundred miles from my home...
Lehetne - földrajzilag nagyon is - mindig ötszáz mérföldnyire lenni az otthontól.
Lehetne mindig csak elvágyódni - mindig éppen csak onnan, ahol vagyok.
Én ezt azért nem tehetem meg, mert a hely ahol születtem, ahol felnőttem és ahonnan eljöttem, szóval ez a hely kötelez. Kötelez, hogy szeressem ezt a világot és otthon legyek benne, bárhol vagyok. Hogy ami rossz, ne vegye el az életkedvemet, hogy ami jó, ne tekintsem magától értetődőnek.
Mondom anyukámnak, milyen kopott, lehangoló lett ez a város. Mondja, - igen? Nem is vette észre.
És akkor kissé megszégyenülten vettem a kamerámat, vettem a gyerekeket, és elindultunk, hogy megmutassam - ez mindenem amim van, nem adhatok nekik mást -
kopottságában is milyen szép, lehangoltságában is milyen bátor ez a város.

Mert igaz:
Beauty is in the eye of the beholder.
A szépség ott lakozik mindig, - ott van az otthona - a szemlélő szemében.


12 comments:

Katalin said...

azt hiszem iszonyat nagy fegyelem, és elkötelezettség kell ahhoz, hogy ne tudja kilúgozni a "szemet" (lelket) a lehangoló élettér látványa...

nem tudom, meg lehet-e tanítani a gyerekeinket annak a szeretetére, ami sivárabb, kétségbeejtőbb, ami annyira távoli attól az evidens-szépségtől és "gazdagság"-tól, amiben jelenleg laknak...

hacsak nem így, ahogy te teszed, és ahogy te élsz, és éled meg ezt a helyzetet, talán akkor nem annyira unalmas, hogy nem hogy wi-fi nincs, de talán még vezetékes víz sem...
Nem tudom, ezért nem is akarok véleményt mondani, a szülőföldje mindenkinek szent, különösen, ha elmegy onnan

Piroska said...

Hunyadi Kastély, ahol voltatok????

márta said...

Piroska, a régi szobám ablakából egész életemben pont ráláttam a kastélyra. Az egyik képen látszik ez az ablak, ahogy most a kastélyból ráláttam...Nagyon szép most a kastély, sok új tornyot felújítottak és megnyitottak...

Józsi said...

Mindent meg lehet szokni.
Csak azután tűnik lehangolónak valami, ha már megszoktunk valami kevésbé lehangolót.

Piroska said...

Oh, te Márta! Csodaszép!

Temesvári egyetemista koromban egyszer a párommal, hazafele jövet, meg szerettük volna nézni ezt a kastélyt, de sajnos már zárva volt! Este 6 után értünk oda. Azóta is készülünk oda, megnézni!

Gyönyörű képeket hoztál, egy új / más világot!

(És milyen közel voltál)...

aliz said...

...és tényleg szép! :)

marika said...

Nekem (is) gyönyörü minden :-)

ivetabt said...

A legfontosabb, amit adhatunk a gyerekeinknek, hogy megtanítjuk nekik: mindenben van szépség, csak meg kell azt látni. Ahhoz pedig néha szívvel kell látni, néha vággyal vagy akarattal, nem mindig csak a szemeinkkel.

Éva said...


„...Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel 
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, 
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, 
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon 
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. .”

Radnóti Miklós: Nem tudhatom -részlet

Gyöngyi said...

Nagyon jólesett végignézni a képeket :)
Sajnos sokat változott a város, én is meglepődtem, de az emlékek úgyis megmaradnak :)

VRJúlia said...

Gettó talán sok helyen akad a világon...itt van bőven, de láttam Brüsszelben is.
Valami okkal van a nyomor is...
És egészen másként látjuk a dolgokat határok- különböző, nem csak földrajzi határok- különböző oldalairól szemlélődve.

Anonymous said...

Ez melyik város?