Wednesday, February 11, 2015

Úgy tenni, mintha


egész jól viselném ezt a mindent beborító, nyomasztó ködöt, a hideget, a csúszós utakat, a túlórákat, a csontokig hatoló mindennapi fáradtságot, hogy jó néhány könyv-tartozásom van sajnos újfent - szóval lehetne éppenséggel úgy tenni, mintha, de nem megy. S az ellenkezője sem megy. A panaszkodás a hálátlanság előzenekara, semmi a világon ennél mélységesen boldogtalanabbá nem tesz, trust me, próbáltam.
Bárhogy nézem, még mindig kivételesen megajándékozottak vagyunk.

Megállok tehát, nagy levegőt veszek, s azt mondom magamnak: take it easy.
Apróságokon nevetőgörcsöt kapni, hazaérve kabátban összegömbölyödve, mint a macska, jót aludni, duzzogó tinédzser arcát szeretettel megsimogatni, reggel a valószerűtlennél is korábban kelni pár perccel, hogy elolvassak egy érthetetlen Merton mondatot - ilyesmiket őrzök, ez mindenem, amim van.
Hétköznapi költészet ez, ugyan nem sokkal több egy töredezett haikunál.
Ahhoz mindenesetre épp elég, hogy eléldegéljek egyik napról a másikra, míg végre meg nem érkezik a tavasz. Utána pedig, a kertben leszek, ha keresnétek.


11 comments:

Piroska said...

A hála mindig bennünk kell legyen, ahhoz, hogy átvészeljük nehéz napokat!

Nem volt könnyű az 1400 km végigutazni a gyerekekkel, de mégis hálás vagyok, hogy épen - egészségesen hazaértünk...(Kifele repűlővel mentünk, az sokkalsokkal könnyebb volt :))

Vidám napokat kivánok, így tavaszvárón :)

Anonymous said...

Igen,keresni fogunk.....

addig is,KITARTÁS!!!!!

J.Balatonról

Klaudia said...

Én ma reggel már éreztem a tavasz illatát!

Katalin said...

jobbulást kívánok a Kicsilánynak
neked pedig sok erőt, kitartást

ölellek benneteket

niqoe said...

Kedves Márta,

csak ismételni tudom azt,amit már irtam sokszor.És amit minden olvasásá után gondolok :
Nagyon szép! Jó,hogy vagy!Jó,hogy irsz!
Eniko

Anonymous said...

Nagyon szép! Köszönöm,
Üdv., Márta Budapestről

Thea said...

Mennék már, a kertbe magam is.
Jó lesz. Egy picit ott leszel majd velem a barázdák között.
Gondolatban.


Egy apróság jutott eszembe, noszogatnálak. Picit csak.
Emlékszel?

Adona said...

milyen szepek a jacintjaid :)

erika.vari@gmail.com said...

Köszönöm szépen.

Tündérlátta said...

Túlélési technikák olvadós, nyúlós, nyálkás, semmilyen februárra. Akármilyen rövid, a legnehezebb hónap.

Eszter said...

Nemrég nyitottam egy kis könyvecskét, amibe minden este, családtagonként felírom az aznapi, hozzá kapcsolódó örömteli történést. Nálam most ez segít túlélni.