De rég írtam ide!

Magamhoz képest mármint. Még csak fel sem tűnt. Persze, átmeneti jelleggel épp belehabarodtam az instagram szép világába, ahol tiszteletemet teszem napi egy-két szó erejéig. Ott azért még nem tartunk, hogy ennyire se fussa.
Megengedem a világnak, s benne végtelen nagylelkűséggel magamnak is, hogy változzon.
A munkahelyemen az egy évvel ezelőtti csapatból csak egy személy dolgozik még mindig ott.
Én kicsit belehalok minden egyes búcsúba. S az összes közeli s távoli, inboxból és postaládából már jó ideje hiányzó barátom hiányába is belehalok, igen. Mert nehezen változom, s nehezen engedem az elmúlást.
De aztán.
Egyszer csak aztán, talán hosszú évek után, de akkor is, eljön az a pont, amikor már nem mennék vissza.
Mert itt, így ahogy, ezekkel a karikákkal a szemeim alatt, ezzel a bölcsességgel, ezzel az ütött-kopott szívvel:
így jó nekem.
(Vagy csak túl sokat hallgatom a kedvenc énekeseimet.

...Been talkin' 'bout the way things change
And my family lives in a different state
If you don't know what to make of this
Then we will not relate
So if you don't know what to make of this
Then we will not relate

Rivers and roads
Rivers and roads
Rivers till I reach you
Rivers and roads
Rivers and roads
Rivers till I reach you...)