Thursday, October 1, 2015

Mondhatni,

nem túl okos döntés gyorsan, pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, dolgozni.
Annak fényében, hogy ledolgozott óráimért s nem az elvégzett munkáért kapok fizetést, annyira tényleg nem.
Mondhatni, mégsem érdekel, mert így kapok néha egy-egy szabadnapot, mit azzal tölthetek, amivel csak akarok.
Főzhetek, moshatok, takaríthatok.
Most, csupán egy órával a gyerekek érkezése előtt végül rájövök, nem csináltam semmit.
Semmit, csak elővettem némi fonalat, és horgolótűt, és ragasztót, hozzá valami alighogy felsejlő, régi-régi lelkesedést magamban, na meg féltve őrzött, gyűjtögetett őszi kincseimet a kabátom zsebéből.
Itt-ott látott ötletet próbálok ezzel a két saját kezemmel valóra váltani.
Mit számít, hogy végül nem is lesz különösképpen szép?
Úgy hallom, az idei ősz színe a piros. Szeretem.
Hol vannak már az idők, mikor még a szürke volt a kedvenc színem?
Tűnődöm, nem értem, keresem, de
nincsenek már seholsem.

15 comments:

Eszter said...

:) Épp ma kezdtem el tanulni horgolni egy idős nénitől.. Nyáron meg máshol kötni tanultam, talán nemsokára sapkát is fogok tudni. Szép lassan beérnek az álmok itt is. :)

Tselszi said...

Ha mindenki igy gondolna,hogy bar orabert kapok,de megis gyorsan ,szepen es pontosan elvegzem a munkam, mennyivel szebb lenne ez a vilag!
Edes diszeket keszitettel,nagyon tetszenek! :)
Szeretek itt nalad olvasgatni. Nemreg az Adam almai-t is megneztem, es a Tatin almas sutit is megsutom hamarosan. :)
Mindent koszi!

Bea said...

Varázslat egy befőttesüvegből. Én, mint kétbalkezes, csodálom ezt.

Timi said...

Nagyon szépek lettek az őszi díszeid! Bárcsak én is tudnék horgolni és kötni!
Nekem tetszik a piros...:o)

Anonymous said...

o, de gyongyoru!

kisvirag

Katalin said...

imádom az ilyen puhaszép pamutokat,
az első képed láttán valami vállkendőfélére gondoltam,
aztán megláttam a befőttesüvegeidet, és azt mondtam IGEN,
igen, mire hazaérnek a lányok, ez várja őket, és nevetni fognak és örülni
én mg a kíváncsiságtól itt ujjongok, hogy fordítsd meg a másik üveget , szeretném látni a manókát!!!!!!!!!!!!♥♥♥♥

iri said...

Nagyon szep a ket kezed munkaja , de amit irsz meginkabb,vagyis ahogy leirod az egyszeru mindennapi dolgokat,en nagyon remelem, hogy osszeszeded egy szep nap konyv formajaba, hogy az interneten nem jarattasok is olvassak!

Piroska said...

Nagyon tetszik a makk! Esetleg el tudnád küldeni, hogyan kell azt horgolni? Vagy hol akadtál rá? Igaz én még eléggé gyerekcipőben járok horgolás terén, de hátha sikerülne mégis... És a gomba is nagyon tetszik :)
Nagyon ügyes vagy :)

Piroska said...

Most látom, nem voltam elég figyelmes :) nem gomba, hanem kis manó van a másik üvegben...
Amúgy nekem a piros MINDEN árnyalata a kedvencem :)

márta said...

Nos, az tényleg gomba akar lenni. Egy manóformájú gomba, de hát mondom, hogy nem lett tökéletes. :)

A makkot azt úgy kell, hogy egy hurokba öltesz 6 rövidpálcát. Nem tudom, ez-e a neve, ez a legegyszerűbb pálcafajta. A második sorban minden szembe kettőt horgolsz, így lesz 12 szem. A harmadik sorban minden harmadik szembe horgolsz két szemet, 16 szem. A következő négy sort egyszerűen horgolod, aztán befejezetd. Kitömöd a kis makkot, és amúgy nyitottan beragasztod ragasztópisztollyal egy makkhüvelybe. Nem tudom, érthető-e így...

L. M. Zsuzsi said...

Azért ez a semmi nem semmi, :-) hanem nagyon is valami, egy nagyon is szívmelengető valami! (Tökszép a barna ezzel a mély bordósvörössel, meg a kékkel!)

Piroska said...

Igen, megértettem, úgy tűnik, de majd kiderűl amikor hozzáfogok horgolni :)
Nagyon köszi :)
A képeslapok árát még nem fizettem be az OTP -s kontra, szégyellem is amiatt nagyon magam... De igyekszem mielőbb törleszteni :(

Katalin said...

igen a színek, és a fények, az volt valami csodaszép...mindegy hogy manó vagy gomba :)))) , a színe a szívembebújt :)*

Éva said...

Nyugalom és béke van itt, sok-sok szép dologgal. Köszönöm.

aliz said...

milyen igaz sorok (most is), és én "magasztallak" is értük :)