vár rám, ahogy bekapcsolom így korán reggel a laptopom:
y o u a r e b e a u t i f u l
a háttérképem rendszeresen újul amúgy, nem is olyan kicsi kezek sikerítenek oda olyan képet, szólást, mondást, ami illik a szívek aktuális óhajához.
(na jó, általában egyszerűen csak kutyás háttérképeim szoktak lenni.)
de most kutya helyett valakik csupán csak szépnek látnak.
s én tudom, hogy így van, mert én is szépnek látom ezt a világot,
a sebeivel, bűneivel, rútságával együtt szépnek.
mert szeretem.
s mert minden egyes akármilyen apró tiszta, önzetlen tett eszembe juttat valamit:
nem szabad feladni, van remény. mindig van remény.
( s míg így lesz, kiállok az út szélére, a dombtetőre, a ház elébe, onnan hirdetem szerteszét.)
8 comments:
olyan jó, hogy vagy, Márta!
Gyonyoru kepek!
Csodaszépek ezek a fotók!!!
Szóval szereted a kutyákat? :o)
Szép vagy, persze hogy szép. Mosolygok.
És mondd meg E.-nek, hogy ő is szép.
(Olyan jó, hogy engedi még, hogy kitedd a fényképeit a blogra :D )
de jó:)de szép
Kányádi Sándor: Felemás őszi ének
építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned
a nappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat
nélküled föl újra nem loboghat
nevetségesen ismerős minden
mit mondtam, s mondok
nehéz nyarunk volt, itt az ősz
s jönnek a téli gondok
már csak magamat benned
és magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak
De rég olvastam ezt a verset, mennyire találó az életünkre, ugye? Köszönöm.
Köszönöm Katalin ezt a gyönyörű verset. Elmentem. Hédi
Post a Comment