Wednesday, March 9, 2016

Megtörvén

a hétköznapok monoton ívét - lévén szegény, öreg autóm újfent a szerelőnél - ma busszal mentünk be a városba. Én életemben először. A buszon úgy tettem,  - bár nem volt hol máshol álljak, csak mellettük - mintha a kisasszonyokhoz semmi közöm nem lenne, lévén egyöntetűen kissé cikinek ítélték meg a helyzetet. Hát hogy anyával együtt utazni az iskolabuszon. Én ugyan tudom, hogy nem ciki, s hogy egyszer ők is tudni fogják, s azt is, hogy tudni fogják, hogy tudtam, hogy majd tudni fogják, csak az nem biztos, hogy én ezt megérem.
A buszok nagyon zsúfoltak errefelé. Hiába az aláírásgyűjtés, a kérvényezés, képtelenség egy második járat elindítását is elérni. Ülőhely csak a kiváltságosoknak s tülekedőknek jut. Az utasok, néhány szegény, öreg, gyakran lerobbanó autóval rendelkező felnőttet leszámítva, mind kamaszok.
E környéken a gyerekek nagyon korán kelnek s ilyen túlzsúfolt buszokon teszik meg azt a lassan kanyargó negyven percet az iskolába. Álmosak, nyűgösek. A három, kihez, bár épp letagadjuk, van némi közöm, csak hallgat, néz ki a fejéből. 
Mások, főleg a fiúk, s ők vannak többen, túl hangosan beszélnek, jobbára sületlenségeket, nagyokat nevetnek, birkóznak, buta játékokat játszanak a telefonjukon. Nem adják át a helyüket a lányoknak. Nincs is mihez kezdeni velük még néhány évig.
Beérve a városba én hamarabb leszállok, s mert tartom magam a megállapodáshoz, nem biccentek, nem szólok. Épp csak a tekintetemmel simogatom meg kicsit a nekem fontos szempárokat búcsúzóul, s csak én látom egyedül, hogy visszamosolyognak rám.
Ez itt kérlek, egy nemtökéletes világ. Nemtökéletes autókkal, buszokkal, rendszerrel, nemtökéletes felnőttekkel és gyerekekkel, túl korán kezdődő reggelekkel, s tudom-tudom: úgy borzasztó az egész, ahogy van.
Csak azt nem értem mégis, mitől tör rám pont ilyenkor, ennyire hirtelen s mindenféle épkézláb ok nélkül is valami oly érthetetlen életkedv, mit nem tesz tönkre az a tény sem, hogy később, a nap folyamán valamikor egy egész havi fizetésemet ott kell hagynom a szerelőnél.

7 comments:

Thea said...

Döbbenten 'látom', hogy nincs különbség lányok és fiúk között. Már annak megítélésében mi ciki és mi nem.
Az autók hattyúhaláláról pedig nem értekezem, csak biccentek, amiből tudod, itt is ugyanez.

hédi said...

Tetszik :) Olyan aranyos részek vannak benne :) Tetszik ahogy túllátsz a felszínen.

Piroska said...

:)

iri said...

Oh te Marta milyen jo olvasni teged!

Thea said...

Minden rendben?

márta said...

:) ♡

Thea said...

Csak hiányoztál. :)