Saturday, March 3, 2018

Isten asztalánál.

Fagyosan, korán, gyönyörű szürke-fehér-halványkék színkombinációval indulnak a márciusi reggelek. Március. Már a neve is olyan vidám, s már csak azért is szeretem, mert a születésnapom hónapja. A hideg már nem téveszt meg, én tudom, hamarosan kinyílnak a virágok, reményem szerint mind a százhetvenöt virághagyma előbújik majd, amit november legvégén, közvetlenül a fagyok érkezte előtt már nem tudom, pontosan hova, de még a földbe ide-oda eldugtam.
A szombat reggelek, a mai is, engem egészen biztosan az erdőben találnak, legnagyobb valószínűséggel azon az ösvényen, ami elvezet a kis kápolnához, aztán el az őzeknek felállított etetők mellett, végül pedig el azon pont mellett, ahonnan véleményem szerint a legszebb, megunhatatlan kilátás nyílik a völgyre.
Ott megállni olyan érzés, mint Isten asztalánál elidőzni. S az pedig, ahogy egy-egy pillanatra előbújik a Nap a felhők mögül olyan, mint Isten arcának rámragyogása.
Visszatérve a saját, kicsit mindig keszekusza, ámde otthonos konyhámba kávét darálok, teát főzök, rántottát sütök és sonkát, végül pirítóst készítek.
Talán minden szeretettel megterített asztal mása annak a másik öröknek.
Talán minden arc, melyen mosoly ragyog fel, ha meglát minket - akaratlanul is, hitetlenül is képmása annak a másiknak, örökkön-örökké áldónak.
(Az ároni áldás miatt van az, hogy egy ideje tudatosan figyelek rá: egészen biztosan rámosolyogjak a gyerekekre, mikor értük megyek az iskolába, vagy reggelizni jönnek. Hogyan máshogy értsék meg, mit jelent az a mondat, hogy ragyogtassa rád orcáját az Úr?)
Nehéz kifejezni a megajándékozottságot. Csak töredezett tükörként homályosan visszatükrözni lehet, tökéletlenül leutánozni, s ha sokkal kisebb méretekben is, de továbbadni, mindig továbbadni.

8 comments:

iri said...

Marta , gyonyoru minden amit itt leirtal , nezd meg nem gondoltam igy az aroni aldasra de ezentul figyelni fogok ,hisz hat kis arcra kell ragyogtassam Isten arcat! Azert azt a 100 valamennyi viraghagymat nem tudtam mosoly nelkul megallni szinte lattalak 100 valamennyiszor hajolgatni..takargatni...Koszonok mindent amit leirsz!

iri said...

No meg koszonom a kepeket, nagyon szep helyen laktok , kesz kaland ott vegigmenni,olyan jol beleillesz a tajba!Szeretlek Marta!

Gál Edith said...

Ó, drága Márta!! Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy újból olvashatlak!!
Köszönöm a lehetőséget!! :)
Legyen gyönyörű, áldott és békés hétvégétek!!

L. M. Zsuzsi said...

Jaj, de szép ez! Ugy szeretném megtanulni tőled a mosolyt is, meg a reggeli sétákat! Én ehhez olyan lusta vagyok, pedig nálad olvasva mindig megkívanom!

L. M. Zsuzsi said...

Épp most hallottam egy előadásban, Barsi Balázs ferencestől, hogy a szépen terített asztal és ezek a szépen gondosan kivizelezett, amúgy profán tevékenységek mennyire segítenek kifejleszteni a gyerekekben a szakrális érzéket... hogy az otthoni asztal képe is felidézze a gyerekekben az Úr asztalának képét... te ezt olyan jól csinálod! Ezt is szeretném megtanulni.

L. M. Zsuzsi said...

Drága Márta, már két hete nem írtál... remélem jól vagy! Hiányoznak az újságok!

Kósa Márta said...

Mindennapi csodáinkat add meg nekünk ma....

Remélem jól!

Piroska said...

Hiányzol! Remélem minden rendben felétek!!!
Ölellek🤗