Ne legyen még vége a nyárnak! Ne legyen a hirtelen darabokra hulló esőfelhőknek! Ázzanak csak továbbra is újra el az odakint a már épp hogy megszáradt ruhák! Ugye, ha eddig nem, ezután sem válik belőlem olyan felnőtt soha, kiben nem ébred sóvárgás egy nyári zápor láttán kirohanni az udvarra? Javaslom, főzzünk minden nap lekvárt abból a két maroknyi málnából, mit az erdőben szedtünk volt még tegnap, miközben pirosra csípte meztelen lábunkat a csalán. Induljunk esti sétára minden egyes sötétedés után. Szedjük össze titokban az út szélére potyogott almákat a tanácsháza mellett, s keressük elő hozzájuk azt a régi almás pite receptet. Képzeljük azt, hogy az égen átsuhanó felhők mind-mind angyalok! És ne csodálkozzunk rajta, ha munka után hazaérve, az amúgy folyton csak üres postaládában egyszer csak találunk egy Jézus által írt, személyesen nekünk szóló képeslapot.
Wednesday, July 25, 2018
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
Jaj ez megint olyan szép, hogy Márta akarok lenni én is...
Csak ennyi: <3
Táborban voltunk és a barátságról volt szó. Eszembe jutottál, hogy is felejthetnélek el? Jó lenne már találkozni veletek olyan hosszú idő után.. ha hazajösztök szóljatok.
Az utolsó kép az valami csodaszép!!! Köszöjük!!!
Judith
Boldog névnapot Márta! Éljenek a Márták! Szeretem az írásaidat, köszönet érte! Üdv.Márta Budapestről
Post a Comment