Képeslap Jézustól.

Ne legyen még vége a nyárnak! Ne legyen a hirtelen darabokra hulló esőfelhőknek! Ázzanak csak továbbra is újra el az odakint a már épp hogy megszáradt ruhák! Ugye, ha eddig nem, ezután sem válik belőlem olyan felnőtt soha, kiben nem ébred sóvárgás egy nyári zápor láttán kirohanni az udvarra? Javaslom, főzzünk minden nap lekvárt abból a két maroknyi málnából, mit az erdőben szedtünk volt még tegnap, miközben pirosra csípte meztelen lábunkat a csalán. Induljunk esti sétára minden egyes sötétedés után. Szedjük össze titokban az út szélére potyogott almákat a tanácsháza mellett, s keressük elő hozzájuk azt a régi almás pite receptet. Képzeljük azt, hogy az égen átsuhanó felhők mind-mind angyalok! És ne csodálkozzunk rajta, ha munka után hazaérve, az amúgy folyton csak üres postaládában egyszer csak találunk egy Jézus által írt, személyesen nekünk szóló képeslapot.