Asztalok.

Visszanézve a telefonomon a fotókat, két állandó téma húzódik végig piros fonalként a napokon. Először is a kutya. Az legtöbb kép egyértelműen a kutyáról készül. Aztán jönnek az asztalok. Ki tudja miért. Csak úgy, saját magamnak. Ha meg van szépen terítve, néha meghívásként. Sokszor pedig - egy kép többet mond ezer szónál - így válaszolok egy-egy hogylétem felől érdeklődő üzenetre. 

Boldoggá tesz ez a mindenféle előzetes terv nélküli virtuális fotókiállítás. Olyan színes. Benne van szavak nélkül is az összes igyekezet, egy hasznos életre irányuló sok-sok apró törekvés. Benne vannak a reggelek, a nappalok s az éjszakába nyúló csendes esték. Benne van egy egész élet, egy egész ősz. Az enyém.

Szent Benedek három, egyenlő mértékben fontos alapra helyezte a kiegyensúlyozott életet. Sajnos ezekből csak kettő lett igazán híres. Ora et labora. Imádkozni és dolgozni. De van egy harmadik is, ez pedig az olvasás. A híres mondás tulajdonképpen így hangzik: ora et labora et lege. Imádkozni és dolgozni és olvasni. A napokon, mikor nem megyek be az irodába dolgozni, reggel órákig olvasok. Fél órát mindenképpen akkor is, ha bemegyek. A Szentírást, Tolsztojt, Thomas Mannt. Olyan szépségben vagyok érdekelt, mely kicsit mélyebben van a felszínnél. Amiért meg kell dolgozni. Nekem, a türelmetlen olvasónak, szükségem van erre a gyakorlatra, erre a mélységre, mely csak lassan adja meg magát. Ehhez egyébként nem kell különösebb elhivatottság vagy tehetség. Mint minden mást is, amiért érdemes erőfeszítéseket tenni, csak akarni kell. Csak tenni kell.