Hello today! Itt vagyok. Új nap, új hét, új napló. Új én. Ez utóbbi, mint ahogy a felirat tanúsítja a nem egyforma, kissé ütött-kopott almákról a boltban: szépséghibákkal.
Körülbelül egy hete a balkonon kezdem a napokat. Ülök a derengésben, a pizsamámra ráveszem a vastag finnországi pulóveremet, vállam köré tekerem az adventi sálat is. A keleti égbolt bordós-szürkés hátteréből felszínre bukkan egy repülőgép. Csíkot húz maga után, ami a még láthatatlan nap fényétől egy merő aranyszínű ragyogás. A dombtetők szigetként emelkednek ki a finom, fátyolszerű ködtakaró alól. Nyugaton ugyanaz a kékes rózsaszín árnyalat, amit a tengerparton is lehetett látni hajnalban, mikor lementünk a partra megnézni a napfelkeltét.
Minden reggel leírom a füzetembe, milyen az ég, leírom a napfelkeltét, a felhőket, a fényt. Minden reggel új és más. Megunhatatlan. Közben úgy érzem, mindjárt megfagyok, mégsem tudok elképzelni ennél szebb napkezdetet. Mikor fél hetet harangoznak, kiiszom az utolsó korty, már teljesen hideg kávét a csészéből, rácsavarom a kupakot a tollra, becsukom a füzetet és visszalépek a meleg szobába.
4 comments:
:)))
♥
☼
nagyon szeretem a hétfői posztjaidat ...de arra gondoltam, mennyire kár, hogy blog-posztot nem lehet még diktálva készíteni, mint a telefonüziket, ...nagyon féltelek a könyököd pihentetésének (tornáztatásának?) nem biztos, hogy jó ha gépelsz ide....(legszívesebben küldenék neked egy mesebeli titikárnőt, aki leírja, amit mondasz), vigyázz magadra, ♥
Köszönöm
Post a Comment