Lementem a földszinti mosókonyhába, betenni mosni az utazás után egy adag ruhát. A sarokban észrevettem a dobozokat, postán érkeztek az elmúlt hetek folyamán. Még nem bontottam ki őket. Tudtam, mi van bennük. Utólagos ajándékként a születésnapomra fogok kapni a nagylányunktól két cicát. Egy hét múlva érkeznek. A dobozokban szeretettel összeválogatott és megrendelt, egyenesen idepostázott cicatartási hozzávalók: kaparófa, etetőtálkák, párnák, játékok. Talán azért sem bontottam ki eddig őket, mert ez azt jelentette volna, végérvényesen elismerem: egyelőre nem lehet újból kutyám. Még mindig összeszorul a szívem, ha eszembe jut, milyen szép volt vele az élet. Nagyon szerettem. Úgy éreztem, mindenképpen szeretnék másikat. Szerettem volna újra az életembe azt a fajta társaságot, hűséget, amit véleményem szerint csak egy kutya adhat meg. De mivel nem egyedül élek ebben a háztartásban, s a másik fél nem tudja ezt a lehetőséget – remélem, csak egyelőre – elképzelni, kompromisszumos megoldásként megegyeztünk, hogy addig is befogadunk két cicát, akiket a mostani, már második gazdájuk, különböző okok miatt nem tud tovább megtartani.
Felemás érzésekkel gondoltam az érkezésükre. Vártam is őket, meg nem is. Örültem is nekik, meg nem is. A mosógép elindítása után elkezdtem lassan kibontani a dobozokat és egyenként megcsodálni, a szőnyegen egymás mellé szépen elrendezni a tárgyakat. Majd mindenféle előkészület és kényszer nélkül, magam számára is meglepően, hirtelen kimondtam csendesen egy szót: igen.
Olyan sokáig küzdöttem, olyan nehezen mondtam le arról, amit én szeretnék.
Ezzel a rejtett “igen”-nel viszont egy apró, láthatatlan ajtót nyitottam a szívemen. Tágasabb lett a világ. Eldöntöttem, helyet készítek néhány macskatörténetek. Az előre kigondolt álmaimhoz képest másak lesznek ezután a hazaérkezések - másképp üdvözöl egy kutya, másképp egy macska -, de hirtelen el tudtam képzelni, hogy ezek sem lesznek kevésbé szépek.
***
Három nappal ezelőtt megérkeztek.
A kezdeti káosz után lassan kialakul egy új rend. Időnként még mindig elfog néha a jeges rémület, ha arra gondolok, mekkora felelősséget vállaltunk magunkra. Ilyenkor, mintha éreznék a küszködésemet - mely akkor is egészen másról szól, ha közben macskákról beszélek -, és letelepednek mellém bizalommal, csendesen.
8 comments:
annyira gyönyörűek ezek a cicákok♥
és olyan szépséges, amit írsz miattuk
(elképzelem, miket fogsz majd írni róluk, ha már összeismerkedtetek
(a kórusunkba jött egy új lány, Miu-nak becézzük, mert Mietta a rendes neve, eleinte csak a különlegessége tűnt fel, a cicás arca, ...és ahogy lassan megismertük, egyre több mindent tudtam meg róla, lett egyre ismerősebb-barátibb, egyre értékes külön lény, nem csupán egy új tag köztünk)
...és megkerestem 2011 augusztus 19-ei bejegyzésedet, és a szeptember 29-eit is ♥
"Boldog voltam. Én csak egy közönséges macskát szerettem volna. Ilyen gazdagságról álmodni sem mertem." (Polcz Alaine, Macskaregény)
Jaj de gyonyoruek! Legyetek nagyon boldogok egymassal!! Nekem volt egy imadott labrador kutyam egy cicaval es amikor ok elmentek akkor ket cica, akikbol sajnos mar csak egy van. A kutyak es cicak valoban kulonboznek egymastol - kulonbozoen kulonlegesek. A kutyaknak fejlettebbek az erzelmei, de egy ido utan az ember megtanulja dekodolni a cicak szeretet nyelvet. En kiscicakent fogadtam orokbe oket, az elso pillanattol kezdve kovettek engem mint a kiskacsak es ez azota sem szunt meg. Nagyon orulok hogy otthont adsz a kis makiknak, en biztos vagyok benne hogy nagyon sok szeretetet fognak nyujtani! ❤️
Nálam a macska egy kerti jószág, ölelgetés kizárt, nem hasonlítható a kutyákhoz, a kutya is kinti, ólja van, vigyáz rám és megsimogatom. Szegénykém hamarosan 14 éves lesz. A benti terek elállatosítása furcsa és veszélyes, különösen ahol gyakran megfordul gyermek. Nem az én világom. Régimódi vagyok.
A cicák mások, mint a kutyák. Ha ezt tudja az ember, és nem azt várja el a cicáktól, amit a kutyáktól, hanem tiszta lappal indítja őket, akkor csodákat fog megélni. Cicás csodákat, ami más, mint a kutyás csodák. :)
Ha kinyitja az ember a szívét nekik, akkor tele fogják rakni szeretettel és cicác ragaszkodással, önzéssel is, elvonulással is, máshogy örüléssel is.
A kettő összehasonlítása abban van szerintem, hogy mindkettőt imádni lehet.
Félteni, szeretni, vigyázni rájuk és hagyni, hogy ők úgy szeressenek, ahogy ők tudnak szeretni. Kutyás szeretettel és cicás szeretettel.
Gyönyörűek és várom majd a cicás történeteket és képeket.
Sok boldogságot hozzá! ❤️
Örömmel olvastam a hírt. Ahogy Betty is, én is várom a cicás történeteket és
képeket.
Akkor itt egy csodás könyv 😊https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/peldabeszedek-es-a-macska-tortenetei
köszönöm nektek 😊😺😺
Post a Comment