Monday, June 10, 2024

Márta asztala - 11.


Az asztalomon ma az elmúlt heti utazás emlékei. Képeslapok, koncert-, mozi- és parkolójegyek, múzeumi és strandbelépők, éttermi számlák. A különböző papírdarabok hátulján apró feljegyzések, gondolatok, amiket abban a pillanatban és helyzetben fontosnak tartottam.

1.  Az elindulás. Könnyebb elindulni, ha rendet hagyok magam után. Még gyorsan porszívózni, elmosogatni azt a néhány tányért, kiönteni a maradék tejet, leengedni a redőnyöket, összehajtogatni a tiszta ruhát, az agyonviselt, kedvenc kardigánt csak lazán a szék támlájára tenni, a félig kiolvasott könyvet az asztalra, néhány dolgot szándékosan így hagyni, kicsit rendetlenül, befejezetlenül, hogy könnyebben tudjam ott folytatni, ahol most abbahagyom, amikor majd visszaérkezek.

2. Az első megálló Svájcban, St. Gallenben. Vacsora után, útközben vissza a szállásra egy perceken belül kezdődő koncertre hívogató plakát a St. Laurenzen templom előtt. A környékbeli amatőr női kórusok találkozójának közös záróelőadása megdobogtatja a szívemet. Mert én is egy hasonló kórusban énekelek már tíz éve. S ez az egyik legkedvesebb dolog az életemben. Gyönyörű a sokféle stílus, hang, szín, hangszín, ruha és megjelenés. Gyönyörűek a különböző korú, alkatú, hangú nők. Úgy általában az emberek. Ezzel a gondolattal lépek ki a templomból két órával később: hogy minden ember milyen szép!

3. Másnap, valahol Zürich környékén. A rendőrség éppen levontatott az autópályáról, a német autóklub által küldött szakemberre várakozunk, aki később továbbvontat egy helyi szervíz elé. Az út mentén vadvirágok nyílnak. A biztosító szállást szervez éjszakára. Másnap javíthatatlannak véleményezik az autónkat, de úgy döntünk, bérelünk néhány napra egy másikat és megpróbálunk lejutni, ahogy terveztük, a francia riviérára. Mélységes köszönettel alszom el aznap este a rendőrség, a biztosító, az autószerelők munkájáért. Kicsit szégyellem magam, hogy én tulajdonképpen semmi valóban fontoshoz nem értek, úgy értem, olyasmihez, amivel valakinek, aki nagy bajban van, konkrétan tudnék segíteni. (Habár, ha jobban belegondolok, az adóbevallások utolsó pillanatban való elkészítése barátoknak és barátok barátainak talán mégis számít valamennyit).

(Holnap folytatom, ha van rá érdeklődés. Ha nincs, akkor is.)

9 comments:

Éva said...

Nagyon tetszik, amit eddig írtál. Várom holnap a folytatást.

Ildikó said...

Persze, hogy várjuk a folytatást🥰

Katalin said...

de, de nagyon VAN RÁ ÉRDEKLŐDÉÉÉS! ♥ folytasd nagyon várjuk

ivetabt said...

Már hogyne lenne! Várjuk a folytatást!

Zsuzsa said...

Hú, ez aztán a kaland, tele szépséggel. Várom, hogyne, nagyon is!

Anonymous said...

Nagyon várjuk!!!
Zita

Anonymous said...

Drága Márta, volt olyan időszak az életemben amikor nagy bajomban konkrétan a Te blogod, a szavaid, a bejegyzeseid tartották bennem a lelket, adtak reményt, segítettek ismét hinni. Hála érte!
Melinda

L. M. Zsuzsi said...

Az útinapló az egyik kedvenc műfajom, különösen ez a fajta, amikor a szöveg ilyen kis rövid benyomások, gondolatok füzére, mert benne van a lényeg, ami a turistát elválasztja az utazótól, hogy aki utazó, az magában belül is utazik, és saját magába is megérkezik az út által!
A feljegyzések maguk is megérintettek nagyon.

márta said...

Köszönöm nektek! :)