Wednesday, June 12, 2024

Reggeli séta Hyères-ben.

9. Amikor városokba utazunk, mindig azt kérem, valahol a belvárosban foglaljunk szállást. Szeretek korán kelni és hosszú reggeli sétákat tenni a még ismeretlen helyeken. Elképzelem, milyen lenne itt lakni. Felöltözök, becsukom magam után halkan az ajtót, közben a férjem még javában alszik. Nem hotelben lakunk, itt helyi emberek élik a saját hétköznapi életüket. A lépcsőház homályából kilépve ragyogó napsütés fogad. A ház előtt pálmafák. Elindulok, térkép nélkül. Egyetlen iránytűm a szépség. Ez itt egy nagyváros, Monasque zegzugos utcácskáihoz képest minden elegánsabb, hangosabb, tágasabb.

10. A kávézók, legyen szó kisvárosról vagy nagyobb helyekről, korán nyitnak, munkába menet az emberek leülnek, mintha csak az utcákon elhelyezett asztalkák, székek a nappalijukhoz tartoznának, hogy elfogyasszanak egy csésze kávét. Beleolvasnak a napi újságba, majd mennek tovább. Némelyik helyen egyszerű reggelit is lehet rendelni, de a legtöbb helyen csak kávét. Azt hiszem, ezt szeretem itt a legjobban. Ahogy belakják a tereket, ahogy használják, teljesen hétköznapi módon, kedvesen, magától értetődően, s ahogy engem is befogad a hely, amikor próbálok úgy tenni, mintha idetartoznék.

11. Csordultig vagyok képekkel, szavakkal: Üres espressocsésze vacsora végén. Ebéd a platánfák árnyékában. Cikádák éneke a nyitott autóablakon át. Ibuprofen. Piknik a tengerparton. Szép emberi arcok, gesztusok, mozdulatok.Versek olvasása útközben. Megszólítani egy idegent. Leülni egy padra élőzenét hallgatni egy étterem terasza mellett. Próbálni megérteni a boule szabályait egyszerűen csak abból, hogy nézzük mások játékát. Terv és előre kinézett célpontok nélkül utazni. Teleírni egy fél füzetet. Képeslapokat írni saját magamnak. Hűvös ágynemű érintése a bőrömön. Cseresznye. Olivabogyó. Szőlőültetvények. Vörösbor. Illatos szappanok. Félreértések. Gyógynövényillat. 

12. Az utolsó nap délutánján még egyszer, búcsúzóul, bejárom az utcákat. Az estét egy közeli kisváros tengerpartján tervezzük majd eltölteni. Egy parfüméria előtt megállok és bemegyek. Szeretnék hazavinni valamilyen illatot, ami majd ezekre a különleges napokra emlékeztet. Az eladók nem tudnak angolul, én nem franciául, ezért nem tudom elmondani az elképzelésemet. Magam keresgélek. És rátalálok, sok közül az egyre, a Chloé Nomade nevű jázminillatú parfümre. 
Ma, így néhány nappal később, itthon vagyok és egész nap dolgozom. Öltözés közben, mintha csak ruha lenne, teszek magamra belőle egy cseppet. Ha csak három dolgot említhetnék abból, amit eszembe juttat, ezek lennének: 
a reggeli utcák illata, még vizesen az éjszakai eső után,
a bőröm illata, ahogy átveszi a tengerét, pedig még nem is érintettem meg a vizét,
régi kőfalokon aláomló jázminbokrok, miközben hazafelé tartunk az utcalámpák álmos fénye alatt.

(Holnap folytatom a befejező résszel.)

7 comments:

Zsuzsa said...

Vettél abból a csodaszép naplóból?

Katalin said...

Anonymous said...

Jé, ezek szerint egyforma az ízlésünk, Márta.
Három éve van a polcomon Nomade
(szerintem már az 5. üvegnél tartok)
Ugyanis nekem ez a "Portugália" illatom :)
Üdvözlet a Dunakanyarból,
Kriszti

Éva said...

Nagyon tetszik, amit a kávézókról írtál. Emlékszem rájuk, mikor Franciaországban voltunk.Nagyon jó érzés volt mindig ott lenni.

Katalin said...

annyira irigyellek, hogy rendezetten ki tudsz emelni részleteket, én képtelen vagyok: minden utazásom elborít élményben, és minden apró emlékrészlete újabb huszon-emléket idéz fel, és a fényképeim minden centije hatvan oldalnyi mondanivalót és kérdést generál nekem, hát az ízek, illatok, színek, formák, hangok, stb stb (az a piaci stand csodás látványa is csak gurítják elő az újabb-újabb kérdéseimet, pl. "mekkorra az avokado és a magja, és fölötte sorban az mi?: paradicsom? és a retek hogyért, és milyen az íze? és ott a kis kosárkákban az a piros, az micsoda? és a virágok közé hult narancs(?) vagy mi, ...és a második képen, ott melyik a ti ablakotok? ...és hjjjajj nem is folytatom, de ugye mesélsz még?

márta said...

Zsuzsa, nem vettem, csak így hoztam el, mindenkinek. :)

Kriszti, annyira csodálatos illat. :)

Éva, ugye? Azon gondolkodom, itt nálunk miért nem működik ugyanígy. Itt is szép, de nem ugyanolyan, muszáj lesz időnként visszamenni.

Kati, nagyon értem, amiről írsz. Pontosan ugyanígy voltam én is vele. Hogy elárasztott minden és fogalmam nem volt, hogy lehet ebből a gyönyörű káoszból egy valamennyire is rendezett útinaplót írni. Azért megpróbáltam. (A mi ablakunk a másik oldalán volt, az első emeleten, egy kis teraszunk is volt, egy nagyon rendetlen belső udvarra nézett. Tökéletes volt.)

Kósa Márta said...

De jó olvasni, tengernyi tengeri emlék tolul fel bennem! (partfal)