Húsz évnyi kihagyás után elmenni egy hátizsákos túrára.
Az esőzések miatt nem lemondani, hanem felkapaszkodni egy menedékházig, majd onnan megcélozni a csúcsot.
Továbbmenni, amikor a nálad sokkal fiatalabbak feladják és még a cél előtt visszafordulnak.
Mosolyogva tenni meg az utolsó métereket, majd sírva fakadni - minden miatt - a megérkezésnél.
Visszajönni.
Idegeneket megszólítani.
Egy cukrászdában egy eddig még nem kóstolt kávéfajtát rendelni, még akkor is, ha tudom, a szokásos a legfinomabb.
Ruhástul beleugrani egy tóba.
Megpróbálni megtanulni sakkozni. A kezdeti óvatoskodás után kockáztatni. Majd veszíteni.
Ismételten bőrig ázni.
Énekelni az esőben.
Találkozni rég nem látott emberekkel, majd reménykedni, hogy irgalmas szemmel fognak tekinteni a benned, rajtad történő változásokra.
Megpróbálni újra felvenni a mindennapok gyönyörű ritmusát.
Néhány hét kihagyás után először írni a blogra.
8 comments:
Csodálatos
Csodás, mint mindig❤️
Le a kalappal ...👏❤️
Köszönöm! Szívemhez szólt! Azért is mert az ez évi egyik szavam a bátorság! Hálás vagyok! 🤍
Nagyon remélem hogy rendben van minden a blog írójával. Hiányzik!🙏❤️
Minden rendben van a blog írójával, köszönöm :)
🙏❤️
Post a Comment