Bátorsággyakorlatok.

 

Húsz évnyi kihagyás után elmenni egy hátizsákos túrára.

Az esőzések miatt nem lemondani, hanem felkapaszkodni egy menedékházig, majd onnan megcélozni a csúcsot.

Továbbmenni, amikor a nálad sokkal fiatalabbak feladják és még a cél előtt visszafordulnak.

Mosolyogva tenni meg az utolsó métereket, majd sírva fakadni - minden miatt - a megérkezésnél.

Visszajönni.

Idegeneket megszólítani.

Egy cukrászdában egy eddig még nem kóstolt kávéfajtát rendelni, még akkor is, ha tudom, a szokásos a legfinomabb.

Ruhástul beleugrani egy tóba.

Megpróbálni megtanulni sakkozni. A kezdeti óvatoskodás után kockáztatni. Majd veszíteni. 

Ismételten bőrig ázni.

Énekelni az esőben.

Találkozni rég nem látott emberekkel, majd reménykedni, hogy irgalmas szemmel fognak tekinteni a benned, rajtad történő változásokra.

Megpróbálni újra felvenni a mindennapok gyönyörű ritmusát.

Néhány hét kihagyás után először írni a blogra.