Nemrég, amikor Drezdában jártam és a hármas villamosról leszállva az Albertinum múzeum irányába tartottam, már messziről lehetett hallani valahonnan az utcazenét. Kilépve egy mellékutcáról a Platz Neumarktra, egy magas, középkorú, jól öltözött férfit pillantottam meg a tér közepén. Táncolt. Lassan, magabiztosan, figyelmesen. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Csak később vettem észre fején a bluetooth fülhallgatót. Hogy teste nem a teret elárasztó muzsikaszó ritmusára mozog. Saját zenéje volt.
Néha még most is eszembe jut.
Legutóbb akkor, amikor kinéztem az ablakon, s a kiteregetett törölközők, lepedők vidáman lengedeztek a hideg februári szélben. Eszembe juttatta a csipesz tartása, eszembe juttatta a szél frissessége, szabadsága.
Valahogy így is lehetne hordozni a feszültségeket.
Valahogy így a feloldhatatlan paradoxonokat.
Talán így kellene jelen lenni a világban, miközben fülünk egy nem e világból való hangra figyel.
Ilyen tartással és könnyedséggel,
ahogy a szárítón lengedező szép kék selyemsál a szélben,
ahogy egy saját ritmusra táncoló férfi egy idegen város főterén.
5 comments:
Ez annnnyira szép! És mély.... Köszönöm! : )
Az utolsó képedet sokáig elnézegettem. Olyan kedves, meleg és otthonos hangulatú. Hédi
Egyetértek , igen, "így kellene jelen lenni a világban, miközben fülünk egy nem e világból való hangra figyel"....és hozzáteszem, így, átadva magunkat annak a zenéjére áttáncolni könnyeden és szépen, bátran a nehéz helyzeteken át... Köszönöm, hogy úgy tudsz írni, hogy az élményed adta érték is átjön, mert - képzeld - az általad említett múzeum honlapjára szaladtam, és azonnal rátaláltam Max Slevogt festményére a táncoló Mariettára, a kék selyemruhájában (mint szélben táncoló kék selyemsál)
Drága Márta! Mennyiféle szöveg bukkan elő a kezed nyomán... vannak azok, amikből nekem kiugrik egy mondat, amit azután magammal viszek, leírom, rágcsálom, gyönyörködök benne... és van az, ami az első betűtől az utolsóig tanítás számomra. Ez most ilyen. Hálásan köszönöm.
Zorba, a görög tánca jutott most eszembe.
"Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan! "
Post a Comment