Thursday, September 18, 2008

A délelőttöt

Juttánál töltöttem. Meghívott reggelire egy másik barátnőjével együtt, és azonkívül, hogy jót beszélgettünk, de tényleg, most fáj a fejem, három okból kifolyólag: még mindig náthás vagyok, másrészt Juttának hatalmas kávésbögréi vannak, és mire észbe kapok, mindig teletölti nekem, és most három napig nem fogok aludni, míg ki nem megy a szervezetemből a rengeteg koffein, harmadrészt pedig még mindig fejfájdító órákon át németül értekezni. Kaptam kölcsönkönyveket, úgyhogy olvasok és jegyezgetek amennyit csak tudok...mert, mondtam már? Egyelőre nem lesz tanfolyam, pedig már mióta várok rá, mert itt helyben nincs mégsem elég jelentkező, és más városban már túl előrehaladtak ahhoz, hogy bekapcsolódjak. Illetve hát bekapcsolódhatnék, de nincs elég önbizalmam hozzá, és nem is az a célom, hogy minél hamarabb legyen egy nyelvvizsgabizonyítványom, hanem tényleg mindent meg szeretnék tanulni, amit lehet. Lógattam is az orrom emiatt egy kicsit, de majd' félév alatt így is sokat tanultam, magamtól. Beüzemeltem amúgy megint a német blogomat, és azt is úgy próbálom írni, mintha magyarul írnám, tehát nem szótárral és nem túl gondosan, hanem azon a szinten és azzal a szókinccsel, amivel pillanatnyilag rendelkezem.

9 comments:

idrah said...

Szerintem egy ilyen délelőttön, mint a mai, biztos, hogy sokkal többet tanulsz, mint bármilyen nyelvtanfolyamon ülve... Nem is tudom, én miért járok!? Nekem is az a tapasztalatom, hogy sokkal többet tanulok itthon, magamtól. Olvasok regényeket, vannak jópofa nyelvkönyveim még otthonról, és próbálom a németek társaságát keresni, amikor csak lehet :-).
Persze, a tanfolyam sem hátrány, márcsak a kimozdulás végett sem, de nélküle is kitűnően fogsz tudni idővel németül!!!!!!

Rena said...

Sajnálom, hogy azt nem tudom olvasni, de örülök, hogy jó volt a délelőttöd :)

Adona said...

tenyleg fel kell elevenitsem a valamikori nemet tudasomat, mert akkor legalabb nemetul irhatok, nem meg igy felig magyarul :D

amilgade said...

:-) Kellemes lehetett a délelőtt, bár a sok kávét nem irigylem. Én ennyi adag után már remegek. Csatlakozom az előttem "íróhoz", egy ilyen kötetlen baráti beszélgetéskor sokkal többet tanulsz, mint egy tanfolyamon!

Babi néni said...

Mondd azt, hogy koffeinérzékeny vagy. Ez egy tényleg létező probléma (nekem is van). :o)

Babi néni said...

Vagy rászoktathatnád őket is a teára! :o)

márta said...

Én távolról sem vagyok koffeinérzékeny, sőt, de azok a hatalmas bögrék! :)

Én said...

Minden elismerésem hogy van energiád nem az anyanyelveden blogot fenntartani,én itt élek Izraelben már vagy tiz éve,mégis magyarul kezdtem irni.Igaz sokat filóztam rajta,de a héber gépelésbe nagyon hamar belefáradok.Mégis talán most erőt adsz nekem, mint már napok óta mióta bele vagyok szerelmesedve a blogodba. :)

Én said...

Minden elismerésem hogy van energiád nem az anyanyelveden blogot fenntartani,én itt élek Izraelben már vagy tiz éve,mégis magyarul kezdtem irni.Igaz sokat filóztam rajta,de a héber gépelésbe nagyon hamar belefáradok.Mégis talán most erőt adsz nekem, mint már napok óta mióta bele vagyok szerelmesedve a blogodba. :)