Akkorára

felfújtam magam, mint egy mérgespulyka. Matekezünk ugyanis. (Nem passzióból, nyilván.) Tehát. Adott egy olyasmi feladat, hogy például: Egy iskolakoncerten 285 néző vesz részt. Egy következő, kettes számú iskolakoncertre 84 lelkes nézővel több megy el. Kérdések: 1. Hány néző megy el a második koncertre? 2. Hány néző vesz részt összesen a két koncerten?
Miután hosszas türelmes, majd (bevallom férfiasan,) mind türelmetlenebb magyarázgatás után is azt látom, nem és nem érti, s egyhamar nem is fogja érteni az egésznek a lényegét, kiderül: ő úgy képzeli, hogy az a 84 ember, aki pluszba jött el a második koncertre, az csak bepillantott a terembe és tovább is állt. Tehát nem kell őket beszámolni sehovase. És különben is nincs értelme ennek az egész összevissza számolgatásnak, mert igenis sokkal érdekesebb elképzelni, milyen számokat játszanak a koncerten, milyen ruhába vannak felöltözve az emberek, és igenis sokkal érdekesebb azon kuncogni, hogyan lesz lassanként lilaszerű az édes jó anyja feje. ( Jean, hozza ide kérem a vérnyomáscsökkentőmet! )