Friday, September 18, 2009

Annak

örömére, hogy végre előbújt a nap és felszállt a köd, felteszek egy fotót a gyerekek mai fociedzéséről.

Míg ők a labdát rugták, én futottam egy erdei ösvényen. Tizennyolc percet, kétpercenként plusz egy perc gyaloglást beiktatva. Nem olyan könnyű megcsinálni ám, mint leírni...( Valamelyik általatok javasolt edzéstervet kezdtem el követni, hálás köszönet érte. )
A napok óta kínzó izomláz pedig, nem jön hogy elhiggyem, de elmúlt. Juhé!

3 comments:

Babi néni said...

Hajrá-hajrá! :o)

Anonymous said...

Ez igy van :)
Minket is igy tanitottak- ha izomlázad van, elmúlik az edzéssel :D
Erre ez a kúra.
Ruben

kacskaringopia said...

Ügyi vagy, csak így tovább! Na nekem se ártana egy kis torna, a lustaságot nehéz legyőzni!