Saturday, February 19, 2011
Mióta
egyszercsak rájöttem, hogy a gyerekek nem fogják tudni olyan szépen beszélni a magyar nyelvet, ahogy én azt szeretném, sokkal könnyebb azért. Én és az én magas irodalmi igényeim. Jók és szépek, csak idegen nyelvi környezetben éppenséggel nem reálisak. Tetszettünk volna szépen otthon maradni. Így meg, nyereséglistára felírjuk szépen, hogy könnyedén beszélünk több nyelven is, ha kell, veszteséglistára pedig, hogy egyiket sem igazán jól. Közben persze meg, könyvklubot alapítok, (attól tartok, nem először és nem is utoljára). Rövidke - szemforgatások és szemtelen ásítozások közepette megtartott - nyitóbeszédemben a magyar nyelv és irodalom, örökölt kincseink megőrzésének hallatlan fontosságáról beszéltem, majd elkezdtem egyszerűen felolvasni innen ezt. S ők még nem tudják, de húsz év múlva, mikor saját gyermekeiknek fognak majd könyvklubot alapítani, a szépen szóló körte-muzsika ugyanígy vissza fogja majd hozni a gyermekkor hangulatát, mint ahogy nekem is, csöppet elpárásodott szemek effectusát kiváltva, visszahozta.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
18 comments:
Végre ismét rátaláltam a blogodra. Még mindíg imádom olvasni és hangulatos képeidet nézegetni. Szeretem,merrt folyamatosan kiskapukat nyitogatsz nálam, olyan területen ahová önállòan nem barangolnék el.
Köszönöm Gréta
Mártám, én azért sajnálom leginkább hogy külhonban létezel, mert sóvárgok egy ilyen könyvklub után. Most hogy olvastalak, semmi kétség, én éppen olyan könyvklubra vágyódom, amit Te alapítasz...
Nincs tervben, hogy azért valamikor hazatértek, mond?
Kincskereső kisködmön. Tavaly elkezdtem a srácoknak felolvasni, de keserves zokogásba torkollott a dolog.
Nálunk még magyarul beszélnek választékosabban, szebben a gyerekek és bízom benne, hogy ez később sem változik túl sokat...
Szerintem a mennyit Ti is olvastok, nem lesz gond... vagy?
Elkerülhetetlen szerinted?
Jól értem, a gyerekeidnek szerveztél házi könyvklub-ot?
Annyira jó...
és remélem, mindíg sokat fognak olvasni és beszélgetni (akár levelezni) szépen magyarul, hogy ezt a csodálatos nyelvet mindíg nagyra értékelt, szépen művelt kincsként kezeljék.
Sok szeretettel, Katalin
Milyen jo a gyerekeidnek lenni!(de azeert en is beleolvastam a korte muzsikasba)
Nagyon jó ötlet ez a könyvklub. Egyszerű,de feldobja a sablonos olvasást, izgalmasabbá, közvetlenebbé, ünnepibbé teszi a gyerekeknek-szerintem mi is kipróbáljuk!Köszönöm!
Ma az iskolaban a ketnyelvuseg fejeleszteszerol szolo rpojektunket inditottuk el... :) az teny, hogy nem konnyu idegenhonban, idegen nyelvet muszaj tudni kell kornyezetben, az anyanyelvet is nem elfelejteni, de a gyereket meg fejleszteni is e teren... sok sikert. Az, hogy ti otthon csak magyarul beszeltek, es sokat olvastok, magyar meset hallgattok, magyar enekeket... az sokat segit.
:o) Aranyos gondolat.
Szia, Gréta! :)
Rita, mostanában biztosan nem térünk haza. Egyszer már mintha nekifogtam volna ilyesminek, de most ebben jó lenne kitartani, és a fontos magyar könyveket így felolvasni nekik. Én nemrég a Légy jó mindhalálig-on is meghatódtam, ahogy újraolvastam, de azt még nem értenék.
Thea, a te fiaid azt hiszem tényleg kicsik még ehhez a könyvhöz. Ami a választékos beszédet illeti, én is azt hittem, meg lehet őrizni, átadni, de azt látom, nagyon keverten beszélnek már. ( "Ideadnád kérlek a Glast-t a Tisch-ről?"...jaj, jaj). Pedig itthon csakis magyarul beszélünk. Az iskola, a barátok nyelve viszont német...szóval kicsit másképp van, mint ahogy elképzeltem.
Igen, Katalin, a gyerekeknek. :) Meg magamnak.
Köszönöm, hogy hozzámszóltatok.
Tetszik a kezdeményezésed.Örömmel vagyok itt vasárnap délután.
(((Én zokogtam...
A fiúk egészen addig, érdeklődve hallgatták. M. fiam folytatást követelt, de én képtelen voltam, így a Csalavér történetét olvastam inkábbb.)))
Én is belefulladtam tavaly a felolvasásba :-(. Azt hiszem, soha nem fogom tudni felolvasni sem ezt, sem a többi szívszorító történetet ... az egész Kincskereső nagyon síratós nekem.
Azt hiszem, még az előző blogomban írtam is erről a nagy bőgésről :-)
Megjöttek a képeitek!
Én is ilyen bőgőmasina vagyok. Ma este ennél a mondatnál szakadt meg a szívem: "S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik még velem, hogy megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni. S amikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, s megcsókolom a szívemmel a ráncos kezet, mely e kígyóbetűt először mutatta meg nekem."(Hogyan tanultam meg olvasni?)
Viszont annyit lehet nevetni is, hogy csuda.
( Nekem itt nem engedik meg, hogy abbahagyjam a felolvasást...)
Márta, ez annyira jó ötlet!
én is bőgök. például a Bambin...
A rút kiskacsánál kisírtam a két szemem...
Marta, a szivem osszeszorul, ha arra gondolok, hogy ha gyerekeink lesznek, valoszinuleg ugyanezzel a problemaval szembesulunk mi is.
Nekem nagyon faj, hogy az itteni, magyar csaladokba szuletett gyerekek mar az angolt tartjak anyanyelvuknek, nem azt amit az anyjuk beszel(t), raadasul a szulok szinte nevetve jelentik ki, hogy sajnos a gyerekeik mar nem ertenek magyarul (5-15 eves gyerekekrol beszelek).
Nem is csoda, hisz a gyerekekkel mar angolul beszelnek otthon.
A legkiabranditobb pedig az, hogy ezek a szulok katasztrofalisan beszelik az angolt...
Sokszor gondolkodom azon, hogyan lehetne ezeket a szuloket raebreszteni arra, hogy mekkora erteket hagynak elveszni...
Ja, - es bar hosszan irtam - meg megtoldom annyival, hogy meg mindig csudajo olvasni az irasaidat!
En Angliaban elek, de mar nagyon regota elterveztem, hogy ha gyermekeim lesznek, akkor en veluk csakis magyarul fogok beszelni es csakis a magyar szepirodalmat, kulturat, stb. probalom majd veluk megismertetni. Az angol nyelvtudasuk szepitesevel majd az angol apukajuk fog foglalkozni, az angol kulturat pedig (akar tetszik akar nem) azt majd igy is ugy is magukra kapjak...
Post a Comment