Saturday, February 5, 2011
"Az élet
néha olyan jó tud lenni" - mondta tegnap este Sára a konyha előtt elhaladtában, nagylányosan ide-oda lobogtatva frissen mosott, illatos haját. Fel is írtam gyorsan szavait arra a cetlire, amire egy pulóver ujját rajzoltam-terveztem éppen, mert szeretem, hogy ilyen szépet tudott mondani egy betegeskedéssel töltött szünidő végén. Aztán majd' egész éjjel itt ültem egyedül a konyhában és kötöttem...annyira magával ragadott a vágy, hogy elkészüljek az Annának szánt zöld pulóverrel. Ma már - álmos, szédülő fejemet nem túl sok méltósággal viselve - nem tudom, mennyire volt ez bölcs döntés. Na jó, bölcs az nem volt, de hékás, nekem is szükségem volt, attól tartok, egy kis hámból való kitörésre az elmúlt hetek örökös beteg(eskedése és)ápolása után.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
14 comments:
szépek a lányaid, s szépek a tulipánjaid :)
itt mindig olyan jó lenni!
Nekem a zöld pulcsi tetszik NAGYON! :)
Hű, de megértelek, ha tudnád! Remélem meggyógyult a kis beteg.
Örülök hogy meggyógyultatok!
Szép a pulcsi. :)
Nagyon jó a pulcsi, nagyon jó a tulipán, nagyon jók a képek, remélem, nagyon jól van a kis beteg és persze, nagyon jó, amit irtál!!!!
Teljes mértékben egyetértek azzal, amit Kriszta irt! :)
Időként engem is elkap ez a kirúgni a hámból érzés.
Nagyon megkivantam veletek lenni!
gyönyörű!!! a fehér tupipán a kedvencem, és a pulcsi is nagyon szép:)
hat ez gyonyoruszep. ahogy irsz, ahogy fotozol. koszi, h megmutatsz magatokbol egy kicsit.
meg szep, hogy az elet szep, csak mi nem mindig latjuk meg magunktol... es ekkor jonnek az apro kis oromok es csodak :)
Meg melengetted a szívem:)Gyönyörű a pulóver,a tulipán,a lányaid!Ügyes vagy!
Sok blogot olvasok, de Te vagy a kedvencem. :) köszönöm.....
én köszönöm
Post a Comment