Friday, January 28, 2011

Kertész


Imre Protokoll c. elbeszélésére hangoskönyv formájában bukkantam rá a helyi pirinyó könyvtár egy eldugott polcán. Az önéletrajzi ihletésű történet egy vonaton játszódik és a magyar-osztrák határon történő vámvizsgálatról szól, közvetlenül a kommunista rezsim bukása után. A vámtisztek és az utasok hanghordozása, érzései, akaratlan reakciói még magukon viselik az elmúlt rendszer talán kitörölhetetlen nyomait. Zseniálisan megírt elbeszélés, a szerző maga olvassa fel németül, s mindjárt egymás után kétszer is meghallgattam (lelkesedés okán persze, meg hogy meg is értsem persze, de ez utóbbival a helyemben nem dicsekednék). A sok undok, közönyös hivatalnok között akad egy, mert mindig akad egy, aki ugyan nem tud segíteni, de mégis ő az, aki kedvességével, vagy egyáltalán csak azzal, hogy nem ellenséges, picit visszaadja az emberiségbe vetett hitet.

Mikor Anna első osztályba készült, még Magyarországon, tőlem örökölt alkatát oly módon kamatoztatta, hogy igencsak nagy jóindulattal közelítette meg alulról azt a súlyt, amit "teljesítenie" illett volna az iskolaérettséghez csatolva, és akkor a rendelőben a nővérke picit rálépett mögé arra a mérlegre, hogy nehogy ezen múljon a dolog, ugyan már. Most, négy év múlva, egy másik országban, egy másik nyelven, hatalmas igyekezettel tanult egész félévben, hogy nővéréhez hasonlóan ő is gimnáziumba járhasson jövő évtől, közben kicsit reménytelenül gondolva arra, hogy matematikából az a közepes és jó közötti átlag nem biztos, hogy eléggé jó teljesítmény lesz, és akkor most valaki, mert minden történetben akad valaki, megint ráállt picit arra a képzeletbeli mérlegre, jóságosan kipótolva azt a csöpp hiányt a minősítés irányába, s ennek a matematikatanárnak ugyan nincs olyan szerencséje, hogy Nobel-díjas író elbeszélésében legyen belőle mellékszereplő, de lehetőségeimhez mérten és titokban én így köszönöm meg neki, mert nem lenne szabad soha senki mellett közönyösen elmenni, aki bárhogy is, de valamivel szebbé teszi az életünket.

16 comments:

Thea said...

Jól mondod, mindig van egy ilyen ember -szerencsére! :-)

Magdalena said...

Így igaz, mindig van egy ilyen ember, meg néha több is.
Aztán vannak emberek, akik ezt észre is veszik, meg vannak olyanok is sokan, akik csak az összes többit, az ellenségest, a rosszindulatút, a bunkót stb,stb. veszik észre.
Rossz nekik!

Gál Edith said...

Ez nagyon szép volt!!!
Már nagyon vártam, hogy irj!!!! :)

Rena said...

Én is vártam, hogy írj :)
Jó, hogy még lehet ilyen igaz történeteket hallani ebben a mai világban :)

Anonymous said...

Biztos a tél, meg a hideg, meg a fogam... de nagyon meghatódtam :)

honfiviki said...

Mennyire jó, hogy van ilyen jóság még. Ha közelről látom, tapasztalom a hasonló eseteket, mindig úgy érzem, hogy adnom kell, viszonoznom, nagyon szeretnem, megsimogatni, hogy érezze, jót tett.

krisz said...

Egy film kapcsán (Festett fátyol) kaptam meg a férjemtől,hogy nem tanultam még meg,hogy az élet igazságtalan?!S hogy milyen naív vagyok.Szerintem ha hiszünk benne, akkor biztosan mindig lesz ott valaki aki egy kicsit mögénk álljon azon a bizonyos mérlegen.
Egyébként ő sem gondolta ezt teljesen komolyan.Csak "vigasztalni" próbált.

Katalin said...

de jó, :)
az is hogy mindíg vannak ilyen emberek,
meg az is, hogy mi magunk vagyunk azok, akik "mindíg vannak ilyenek"
nem is tudjuk sokszor, mennyire időpen éséppen a legjobb módon hallunk egy szót, egy tettet, hogy belekapaszkodjunk, mint egy szalmaszálba akár

Kóczi Csilla said...

Voltak, vannak, lesznek. :o)
Örülök, hogy megírtad.

Klári B. said...

:) ennek orulok... es hogy telik az ido... Anna is nemsokara otodikes... huha...

kilike said...

off: nézz be hozzám, díjat hoztam, ha elfogadod:)

. said...

Egy fotó köszönetképpen, egy nemrégiben talált blogból.

Lea Mónika said...

Amen!:)

matkom said...

Szia Márta!
Én most kommentelek először, nemrég érkeztem rendszeres olvasónak.
A hozzászólók nagyon jól összefoglaltak mindent, amit ehhez a bejegyzéshez érdemes volt hozzáfűzni. Én mégis kiegészíteném valamivel.
"ennek a matematikatanárnak ugyan nincs olyan szerencséje, hogy Nobel-díjas író elbeszélésében legyen belőle mellékszereplő"
Ez nem olyan biztos, Márta...
Üdvözlettel:
Matkovits Márti:)

márta said...

Köszi a mindenféle együttörülést, kedvességet. És a világítótornyos fotót is nagyon köszönöm...

liv said...

:D