Monday, January 17, 2011
Nem
tudom. Azért én néha megsiratom, mikor valamit nagyon elrontok. Főleg a gyerekekkel kapcsolatban... rossz példát mutatok, rosszkor szidom őket, mit tudom én. Kisírom a két szemem, úgyszólván. Miérthogy az élet nem színházi próba, miérthogy az élet már maga az örökös előadás, s ki tudja, hogyan is kéne, hogy jó is legyen, meg szép is legyen, ráadásul addig is élni kell, ahogy Rosa mama is mondta. Jól van. Azért azt a néhány világoskék színű, jókedvű, sározódós, fáramászós órát szombat délután, remélem nem felejtik el, mert én sem. Szép volt.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
10 comments:
Drága Mártám!
Nem úgy néznek ki a lányok,mintha elrontottak lennének.és a régebbi bejegyzéseidben is,amiket írtál: csodás anya vagy! persze,hogy nem vagyunk tökéletesek.Igen,sajnos,akkor könnyebb lenne,de nem könnyű.
Nekem már húszon fölötti évesek a gyerekek, így valamit már látok,hogy megtérült a velük töltött idő.
Egyébként állítólag az a legfontosabb,hogy érezzék,hogy elfogadjuk őket feltétel nélkül és szeretünk velük lenni....
Te ezt megadod nekik!
A többit meg RÁ kell bízni, akié a gyerekek igazából.Ez sem könnyű....
Puszi!
Márta! Éppen ezek a gondolatok foglalkoztatnak engem is ezekben a napokban.
Kedves Mammka! Ezekre a sorokra nekem is nagy szükségem volt!
Köszönöm!
Áldott hetet kivánok Nektek!
http://emk.hu/versek-es-irasok/antoine-de-saint-exupery-fohasz/
Köszönöm én is kedves, Márta!..vhogy láthatatlan szálak azt hiszem összekötnek minket mindannyiunkat, vhogy érdekes mód engem is ezek a dolgok foglalkoztatnak kb.3 napja... tegnap még sütött a nap, ma meg köd van.. anonymus meg Mammka egészen beletalált! nekik is köszönöm!
:)
Ó, kedves Márta, ez olyan szép írás... lehet, hogy csak a magam aktualitásai miatt, de kicsit belehallom a könyv hatását, amiről mondtad, h Te is újra elkezdted olvasni, és egyből benne van a gyönyörű feloldása is minden valahai elrontásnak... Mert igaz az, amit most nekem írt valaki, és amit Te is jól tudsz, hogy egyetlen önfeledt, bensőséges együttlét helyére billent mindent, ami régebben nem sikerült.
A Rosa mama, akit írsz, az kicsoda?
Érdekes, tegnapelőtt olvastam Rózsa mami címmel egy remek könyvet, egy leukémiás kisfiú utolsó napjairól szól, és ahogy ez az asszony kíséri őt...
"Rosa mama azt mondja, hogy az élet lehet nagyon szép, de azt még nem találták fel, és addig élni kell."
(Emil Ajar, Előttem az élet)
http://mek.niif.hu/01300/01352/01352.htm
köszi!
Csatlakozom Mammkához és az lenne a csoda, ha három eleven kislány mellett néha-néha nem vesztenéd el a türelmed. De ha elveszted is, jó, hogy felismered és tudsz belőle tanulni. :o)
Én is megsiratom mindig...
Post a Comment