szeretem a reggeleket, reggelekben azt a pillanatot, mikor ébreszteni kezdem a gyerekeket, mert amint tudatukig jut a hangom, mindhárman sorban úgy lélegeznek egy mélyet, mintha akkor bukkannának fel a tengerből. Az álom tengeréből.
Azért szeretem a hétfőket, hétfőkben a zongarórányi félórákat, mert olyankor csak enyém a város. Hidegben is, ködben is, mindenképpen gyönyörű. Forró coffee-to-goval a kézben pedig még finom is.
Tuesday, January 11, 2011
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
12 comments:
Adjon Isten minden jót, szebb időt, mint tavaly volt, sok örömet stb., de jó újra hallani a hangod!
Márta, én azt hittem először, hogy az a karcsú nő ott a képen sörrel telt poharat tartogat kezében, és azt issza abban a pocsék időben. Még jó, hogy emlegetted a kávét, mert eloszlattad a döbbenetemet.
Üdv!
Szia Márta:)
Téged olvasva én is sokkal jobban tudom értékelni a mindennapokban található szépséget, hozzá még gyönyörködöm az általad mutatottakban is.
Szia Márta!
Már nagyon vártam, hogy újra irj !
Nagyon hiányoztál! Jó újra olvasni!
mindig elámulok, micsoda szép helyen éltek! kicsit megkésve, de nagyon boldog új évet kívánok!
De jó, hogy írtál! Szépek a képek, én is veled kávéztam ma reggel.
Eloszlatod a hetkoznapok egyhangusagat!
Szia Márta ! Már aggódtam, ahogy teltek a napok... és most újra örömmel olvaslak! igen kellenek a "szösszeneteid"... általad szebb ez a világ... én is szebbnek látom. Köszönöm: Rita
Hű, nagyon megragadott , amit az elején írtál, nagyon szép.
Köszönöm.
(Karesz, itt van aki ilyen időben is sört iszik, én is megcsodáltam. :) De azért köszönöm a feltételezést. :)
Post a Comment