Ezt írták

az Armen-en április 7.-én: Hűséges jótállóként megmarad nekünk az órák felosztása, az ügyeleti terv. Hasonlóan azokhoz az órákhoz, melyek meghatározzák a szerzetesek életének ritmusát. Diszkrét támpontok, melyek segítségével az ember végére érhet, méghozzá dobverés nélkül, a siralmas napoknak.
Talán a legegyszerűbb, Istent magasztaló órák ezek. 

Április 30.-án pedig ezt: A világítótorony első építési munkálatairól szóló, sokszor hallott beszámolókra gondolok. A sziklára csak a nyári napéjegyenlőséggel járó szökődagálykor lehetett kikötni, ennyi volt az egész. Néhány órányi munka egy évben. Jöttek a férfiak a dereglyéken, vitorlával vagy evezőkkel, időjárástól függően. Néha egy-egy hirtelen hullámverés lehetetlenné tette a kikötést, és nem maradt nekik más hátra, mint visszafordulni. Ha viszont elhagyhatták a fedélzetet, úgy dolgoztak, mint a megszállottak: mindenekelőtt egyszerűen azon igyekeztek, hogy egy méter mély lyukakat vájjanak, melyekbe majd a rögzítőgyűrűket helyezik. Lyukanként egy Lajos aranyat fizettek nekik. Egy Lajos arany a bőrükért, sem több, sem kevesebb.
Aztán elkezdték a falazást. Visszatértek másik évben, egy kő sem volt már a helyén. Számtalanszor kellett elölről kezdeni, mire a torony végre elérte a legerősebb szökődagály szintjét...

Végére értem a könyvnek. S mert túlságosan felkavaró élmény ahhoz, hogy beszéljek róla, inkább arról fogok, hogy két hete elkezdtem újból futni. Magányos hely az erdő kora reggel, majdnem annyira, mint egy világítótorony. Míg több-kevesebb erővel és lelkesedéssel rovom a köröket, elhaladva a pirinyó templom mellett én is azt érzem: ezek a monoton lépések, a ritmusok, melyek többnyire meghatározzák a hétköznapokat, ezek a legegyszerűbb Istent magasztaló órák, akkor is, ha nem vagyunk tudatában. Nem teherként adattak. Segítenek túlvészelni az elhagyottság, szürkeség végeláthatatlan napjait.

Egy kis ideig még itt téblábolok a tornyomon, az én Armen-emen, majd bezárom magam mögött az ajtót, s visszahajózom a Velledával a szárazföldre. Ideje más tájakat is bejárnom.