Tuesday, April 5, 2011

Nem is

tudom. Azt hiszem, már hónapok óta állandóan csak egy cserép fokföldi ibolyára vágyom. Tegnap, a Weimar-i állomásban áruló virágosnál vettem végül egyet, nem másért, de pont elfért a többi hetvenhét csomag mellé a kezembe. Érthetetlen, halaszthatatlan női vágyak, ti.
Gondozási tudnivalók keresgélése közben aztán látom, még társaságot is alapítottak a virágszeretők (African Violet Society of America), szerte a világon sok-sok altársasággal, helyi klubbal, melynek tagjai mondjuk kéthetente összegyűlnek megbeszélni a locsolás, gyökereztetés, tápoldatozás, átültetés s ki-tudja-még-mi csínját-bínját. A Pendragon-legenda jut erről eszembe, s belőle is leginkább Szerb Antal zseniális mondata, kiírtam magamnak: A szeme élénkebb volt, mint amennyit a fegyelmezett Angliában megengednek a szemnek. A téma az ő legtémább témája volt. Valahogy így képzelek egy fokföldi ibolya-(másik nevén Saintpaulia, de hívják még afrikai, sőt pármai ibolyának is) klubtagot, és valamiért jó kedvem lesz tőle. Egy eddig nem is sejtett világ tárul fel előttem. Bár természetesen, mint mindig, szerény vagyok: én csak annyit szeretnék, ha ő is, a kis ibolya is, viszontválasztana engem.
Április van, korán reggel, odakint köd és csepergő eső. Idebent én, egy cserép virág, és gyerekek, akiket ébresztenem kell. Kezdődik a nap.






11 comments:

Kőrösi Mercédesz said...

Anyukámnak gyönyörű fokföldi ibolyái vannak. Csodálom őket. A te lányaid is ezt fogják érezni évek múlva, napok múlva, ha ennyire megszeretted ezt a klubtagot.
Kellemes ébredést:)

Katalin said...

Nagyon szép napot kívánok Nektek, boldog IBOLYÁt:)))))

Gál Edith said...

A ködtől és a csöpögő esőtől függetlenül, csodaszép napot kivánok Neked, Nektek! Olyat, amilyet Te szereztél nekem ezzel a bejegyzéssel...:)
Mindig nagyon jó itt lenni Nálad!!!

BCili said...

Örülök, ha valaki egy cserép virágnak tud örülni. Évek óta egy cserép hortenziára vágytam, a hétvégén sikerült beszerezni az eddig látott legkisebbet! :) Jó gondoskodást kívánok neked hozzá!

iri said...

Oh Marta .....ujbol minden gyonyoru!

Kati said...

Nekem is kedvencem a "fokföldi"
ibolya, és a tapasztalatom az, hogy szereti a fényt, de a tűző napot nem.
A leveleit ne érje víz (még permetezve sem) és locsolni is csak
"alulról" szabad.
Csodaszép az a cserép fokföldi
ibolya, amelyik kiválasztott téged.

Hajnalka Nagy said...

Kedves Márta!
jó volt újra beérni Hozzás, s no lám oviból hazafelé jövet a mödlingi pataknál mi is egy kis ibolyával gazdagodtunk :)
p.s.1et mertem csupán letépni s azt is sajnáltam, de az illatát csak úgy lehet élvezni- közelről...
Szép ibolyás napot továbbra is :)

Melinda said...

Pont ilyen színű az én ibolyám is :)

honfiviki said...

Hiányoztatok.
Nekem két nagy cserép fokföldi ibolyát kellene legalább tíz cserepecskébe szétültetnem, annyi melléktövet hoztak! Majd talán a hétvégén :)
Vigyázzatok magatokra!

Klári B. said...

nekem is van ilyen lilam... en egyik gyerkocomtol kaptam... meg van kekesebb vilagosabb lilam es rozsaszin :)

márta said...

köszönöm, hogy írtatok :)