Egyszer azt mondta valaki: a fénykép ablak a múltba. Mostanában meg szoktam kérni az embereket, hadd fényképezzem le őket. Ez azért nagyon nehéz, mert bizalom kell hozzá, mindkettőnk részéről.
Sokkal könnyebb a virágokat fotózni.
Csakhogy az emberek fontosabbak.
( A szem körüli kis ráncokat szoktam legszebbnek látni az arcokon, mert benne vannak azok a kacagások és sírások, amiket a számunkra fontos emberek okoznak.
Mire öreg leszek, csakis ezért fogom végérvényesen megszeretni az arcomat.)
6 comments:
Olyan jó útazos böröndöd van.
Szia! Nekem is a bőröndös kép tetszik nagyon, de szívesen járok ide bármilyen más képeket nézegetni is.Hangulatos fotók.
Az írásaidat is szeretem.Örülök, hogy megtaláltam a blogod.
Polcz Alaine írta a Rend és rendetlenség című könyvében, hogy ha az élteünknek valamely szakaszában nincs egy kincses fiókunk (jelen esetben bőrönd), akkor ott valami hiba van önmagunkkal.
Úgy tűnik nálad még ilyen átmeneti hadiállapotokban is megvan az, aminek meg kell lennie :)
Drága Márta, a sorok között arra engedsz következtetni, hogy azért több kincsed van, mint amit abba a régi kofferbe be tudnál csomagolni valamikor is. És ennek szívből örvendek.
Azt kívánom, hogy amint pakolgatsz, annyi jó emléket sikerüljön összepakolnod, hogy a rosszaknak, már ne maradjon hely. Mert a Legfőbb Jó, ezeken keresztül ad erőt a tovább lépéshez...
Drága Márta!
A mai zárójeled a záró sorokban ragadott meg leginkább!Vki anno itt mondotta már, talán pont Pénzes Bea, hogy olyan dolgokat mondasz ki, fogalmazol meg, amik nagyon egyszerűek, nagyon kézenfekvőek és nagyon is megvan mindenikünkben, de Te ki is mondod! :)
Köszönöm, és köszönöm, mint mindig!
H.
Köszönöm, hogy írtatok.:)
Gira, valamikor olvastam ezt a könyvet, s ha nem tévedek, talán ez az egyetlen Polcz Alaine könyv, ami nincs meg nekem. Ó, de kár. Mert már teljesen elfelejtettem, mit is írt benne.
Post a Comment