Sunday, June 19, 2011

Fontos lenne

észben tartani, hogy minden egyes emberben végtelen lehetőségek vannak.
Egy tenyérnyi nagyságú, szürke elefánt tanított meg rá, aki először csak egy formátlan lapos kő volt.
Azért választottam ki amúgy, mert oldalról nézve meg egy Petőfi-fejet láttam benne, hogy aztán teljesen mássá váljon a kezeimben.
Csiszoltam véletlenül egy kutyafülű elefántot a gyerekeknek.

( Manapság modern példázatokba mártóznak a kövek, hogy mi emberek megértsünk ezt-azt, mégiscsak.)

15 comments:

Katalin said...

Legyen nagyon szép heted
ezt a csodás reggelt köszönöm Neked: KŐ!!(imádom) és kedves a kutyafülű elefáncsid:)) és finom a reggeli, köszönöm!:))))*

Anonymous said...

:-)))!!! Erika

Thea said...

Feltételezem, igen kemény volt az a kő.
Hogy adta meg magát Neked? (Komolyan kérdem és elnézést, ha nagyon tudatlan a kérdés.)
Ráspollyal?
Vagy csak elefánt akart lenni? ;-)

Éva said...

Ez az!:-) Petőfire emlékeztető kőből kutyafülű elefánt. :-)Mosolygásra jó történet. Nevetésre is jó?!
Az én kérdésem elhangzott már: "Hogy adta meg magát neked?"
Hozzátenném, hogy milyen alkalomból?
A második képednek otthonos hangulata van. Szeretem az ilyeneket.Nem kell sok ahhoz, hogy pihentessen egy látvány.

kastanie said...

De jó volt ezt látni és olvasni!

iri said...

Ez erdekes volt!

márta said...

Különleges kő, talán zsírkőnek hívják. Németül Speckstein.
Egy gyerekeknek rendezett műhely-munkán (magyarul workshop) nem tudtam ellenállni a kő és a vésők és reszelők és por csábításának.

Azért lett ilyen a füle, mert hirtelenjében teljesen elfelejtettem, hogy az elefánt füle nem így néz ki.
Illik hozzám.

kovtama said...

Kutyafülű elefánt...olyan, mintha egy kedves gyerek vers vagy kis mese címe lenne. Mindenesetre megmosolyogtat.:)

Csillagos said...

Milyen szép ez a blog:) Köszönöm!

Lele said...

Nem észzel kell nézni,hanem lélekkel.Olyan lett amilyennek lenni kell.(Ps.az indiai/ázsiai elefántok füle is hasonlóan kicsike)Én is a gyerkeimtöl tanultam meg ,nem mindig ésszel kell "csinálni"/barkácsolni;hanem egyszerüen csak kézbe venni és kivárni a végét.Hihetetlen tanitómestereim vannak!!!!

Lea Mónika said...

ah:)

márta said...

Köszönöm, hogy nem mentek el szó nélkül mellettem és az elefántom mellett. :)

márta said...

Hátha majd lesz lehetőségem egy elefántfülű kutyát is faragni...

Katalin said...

Márti, ha majd tüsszent az elefántod: megnő a füle!!:)

Klári B. said...

:) tetszik... szivesen teazgatnak veled egy szep napsuteses, huvos nyari reggelen, vagy barmikor :)