" a köveket akkor is jó bedobálni a vízbe, ha egyetlen hullám se jön a lábadhoz."
Váltig állítom, hogy ilyesmi kölcsönkért mondatok éltetnek egyik napról a másikra a világ(háló)nak ezen csöppnyi sarkában, ahol én lakom.
(Nem tudom, mindenki egyik napról a másikra él-e, vagy csak én vagyok ilyen bátortalan.)
Számomra a virtuális lét ugyanolyan szép és veszélyes, mint a kézzel-fogható, szemmel-látható.
Négy nap hálótlanság után hazafele autózva arra gondoltam ( s nem állítom egy szóval sem, hogy nem jut eszembe sok-sok bejegyzésem, levelem előtt-közben-után), minek egyáltalán visszajönni, minek írni a sok-sok üzenetet a palackban.
Minek köveket dobálni.
Egy dolog miatt:
mert jó.
(Ennél bonyolultabb válasz úgysem tudna meggyőzni.)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
17 comments:
:)
Az utolso mondatot meg megtoldanam: ... es azert, mert olyan sok jot osztogatsz itt nekunk, olvasoknak! En szemely szerint nagyon sokat kapok, ahanyszor benezek ide, ezuton is nagyon koszonom!
Igenis vannak hullamok, csak nem a Te latokorodon belul :)
Van, aki csak olvas( én pl.) nálad, mert nem régen fedezett fel. Jó itt, mindig megnyugszom.Köszönöm a hullámokat, melyek felém áradnak.
Ha mar azt irtad "ne olvassatok el"
muszaly elolvasni!
En is szegenyebb lennek a vilaghalo nelkul.Jo par kedves baratnovel!
másképp írtok Eszterrel (másképp jól), én meg magamban, egy lapra írom a neveiteket...
Nem fogadtam szót. Csakazértse. :)
Köszönöm a mai útravalót.
néha szomorú leszek én is, ha nem válaszolnak, hiábavalónak tartom az ügyködésem...de mint minden, ez is csak átmeneti:)))
HA nem irunk akkor is olvasunk es hianyzik ha nem irsz ...
Milyen sok félék vagyunk. Én örülök, ha írnak, de nem szomorodom el, ha nem.
Olvasni is jó másnál, ha valaki nem ír, hát nem ír.
A blogot magamnak is írom, ha jön valaki, és olvas, sőt ír is, akkor az csak hab a tortán.
Köszönet érte.
Blogot írni jó, magam miatt is "ügyködöm", ezért nincs szomorúság bennem, ha nincs olvasója egy írásnak.
Ez önzés?:-)))Ugye nem csak az? Mondjuk úgy, hogy szabadságot adok az olvasóimnak.Így már mindjárt más!:-)
Igen, a szabadság nagyon fontos. Azt hiszem, szinte mindennél fontosabb.
Nagyon köszönöm, hogy irtatok, nem csak most, de mindig. Ez a bejegyzés nem szomorúságból született, és egyáltalán nem a visszajelzések hiánya miatt,(hiszen vannak), mert azt hiszem, tudok velük és nélkülük is élni. Nyilván sokkal édesebb az élet, ha vannak.
Csak egyszerűen volt néhány napom, mikor csakis néhány hús-vér emberrel találkoztam, meg egy cicával, és elképzeltem, milyen lenne ebben a leszűkült világban élni.
Lehet, egy szép napon tényleg ez lesz, bármelyik nap, mert nem tudom megigérni, örökre maradok. És ilyet én sem várok el senkitől.
De amig itt vagyok, szeretnék annyi követ bedobálni a vizbe, amennyit csak tudok, ha másért nem, akkor a játék kedvéért.
nem érdekes?! dehogynem! nagyon is! meg amolyan felhívás keringőre, ha ilyeneket írsz, h ne olvassátok el :D:D
Kellenek a világban a Hozzád hasonló kődobálók! Ezt ne feledd!
Ilyen cím után olyan kiváncsi lesz az ember,hogy még inkább elolvassa.:)
:))))
"Csak az olvassa...
versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz."
Én ismeretlenül is gyakran olvasom kedves ,hihetetlenül stílusos soraidat ,amikért most ez itt a köszönet.... :-) Erika
Mindörökké József Attila :)
Jó dolog játszani, csak úgy dobálni, de hullámokat kelteni is jó. Én hozzád hazajárok.
Ez szép.
Post a Comment