Annyira

hálás tudok lenni, ha adatik néhány nyugodt reggeli és esti perc. Vagy csak reggeli, vagy legalább esti. Mert kell az a kis egyedüllét, hogy örömömet leljem aztán a társaságban is. Nincs meg egyik a másik nélkül.
Ilyenkor legszebbek a fények, ilyenkor válnak leginkább imádsággá vagy példázattá a cicák, a virágok, a pókhálók.
(Hogy akinek nem esik nehezére, ne csak nézze, de lássa is, hogy a cicák mindenütt otthon érzik magukat, a virágok mindenütt rövid, ámde pompás életet élnek, s a pókok mindenütt megtalálják azt a két fűszálat, melyek közé olyan alakzatokat szőnek, hogy leesik az ember álla.)