Tuesday, May 8, 2012

Ugyan

talán leginkább Szerb Antal Századvég-beli mondatával pendül egy húron a magam ki sem gondolt blog ars poetica-ja, mikor én is azt szeretném, ha "az én hetilapomban csak nagyon finom és nagyon előkelő irodalom" lehessen, "csak szimbolizmus és más ilyen francia dolgok, amiknek nincs értelmük", - most mégis: kedves barátnőim,  Piroska és Éva kedvéért megpróbálok öt, érthető, szerény személyemet illető mondatot kigondolni.
1.(...)
 Figyelembe véve, hogy hosszú percek óta nem jut eszembe semmi,  - újfent az a rendíthetetlen elméletem igazolódik, hogy teljesen átlagos vagyok: nem tűnök ki a tömegből sem az eszemmel, sem a szépségemmel, ezt kompenzálandó igyekszem egyszerűen csak jó lenni, mindhalálig.
2. Jól érzem magam a bőrömben, nem szeretnék valahol máshol, valaki más lenni.
3. Kigondoltam, hogy így, 35 évesen, különösebb zenei tehetség híján (lsd. 1. pont) is  megtanulhatok esetleg zongorázni. ( Íme a jövő heti házifeladatom.)
4. Elég jó humorérzékem van.
5. Én úgy tudom, hogy van örök barátság, hogy az elrontott dolgokat jóvá lehet tenni, hogy a jó legyőzi a közönyt, s ha nekem nem sikerül, akkor talán majd valaki másnak - mert nem állítom, hogy nem vagyok önző, az vagyok, mégis nagyon tudok örülni, ha valaki mással is történik valami jó.
6. Ennyi.


9 comments:

Éva said...

De jó, hogy megírtad!:-)

Hajnalka Nagy said...

pont így jó, pont ennyi az elég! szép és jó, h ezt így megfogalmaztad :)

VRJúlia said...

Én azt gondolom, hogy ez a lélek ugyan nem átlagos, maximum végtelenül szerény.
:)üdv, Júlia

Éva said...

Márta, ez már egy egészen komoly darab az előzőhöz képest.A két házi feladat között is érzem, hogy mennyit fejlődhettél.Én is szeretném tudni, hogy hogyan sikerült a korábbi házi feladatod. Mikor és mennyit tudsz gyakorolni?

Éva said...

Szép vagy a képen!

márta said...

Nekem, az én szintemnek már a múlt heti is komoly volt.:) Elég sokat is bíbelődtem vele. Azt szeretem a tanárnőmben, hogy nem dicsérget, nem korholgat, egyszerűen csak dolgozunk. De így kb. két hónap tanulás után, megdicsért egy kicsit, két-három havonta egy pici dicséret azért jólesik. Szinte minden nap gyakorlok, kivéve mikor bolondokháza van itthon. Mittudomén, mígy fő a leves, míg van még 10 percem a gyerekekért való indulásig, főleg ezek az apró idők, mikor már nem érdemes nekifogni valami nagy dolognak.

aliz2. said...

az egész blogod (ars poeticádnak megfelelően vagy azon túl is) tiszta költészet! (szövegestül, fotóstul...mindenestül:)

Mági said...

Mind a két kép gyönyörű:)

márta said...

Én úgy tudom, és úgy is látom, hogy akik tényleg nagyon szépeket fotóznak, általában Canon-t használnak. Én azért vettem Olympust, mert régebben már volt egy Olympus gépem (igaz, az nem volt tükörreflex-es), amit elloptak, s valahogy eszembe sem jutott, hogy lehetne más márkát is venni. Nem igazán tudom használni, vagyishogy állandóan használom magát a gépet persze, de a manuális beállítási lehetőséget meg ilyesmit szinte egyáltalán nem, (mint ahogy utólag sem photoshop-olom a képeket...) Két lencsém van: Olympus Digital 14-45 mm, és van egy makrolencsém is: Olympus Zuiko Digital 35 mm. Ha ennél professzionálisabb választ szeretnél, nálam ügyesebbet kell keresned, mert én nagyon spontánul, egyszerűen fotózom, a technikai részleteket nem igazán tudja értelmezni ez az én női agyam. :) Ha egyszer tönkremegy ez a gépem, először is elsiratom persze, de aztán talán veszek egy Canont, lássam, mit tud...