talán leginkább Szerb Antal Századvég-beli mondatával pendül egy húron a magam ki sem gondolt blog ars poetica-ja, mikor én is azt szeretném, ha "az én hetilapomban csak nagyon finom és nagyon előkelő irodalom" lehessen, "csak szimbolizmus és más ilyen francia dolgok, amiknek nincs értelmük", - most mégis: kedves barátnőim,
Piroska és Éva kedvéért megpróbálok öt, érthető, szerény személyemet illető mondatot kigondolni.
1.(...)
Figyelembe véve, hogy hosszú percek óta nem jut eszembe semmi, - újfent az a rendíthetetlen elméletem igazolódik, hogy teljesen átlagos vagyok: nem tűnök ki a tömegből sem az eszemmel, sem a szépségemmel, ezt kompenzálandó igyekszem egyszerűen csak jó lenni, mindhalálig.
2. Jól érzem magam a bőrömben, nem szeretnék valahol máshol, valaki más lenni.
3. Kigondoltam, hogy így, 35 évesen, különösebb zenei tehetség híján (lsd. 1. pont) is megtanulhatok esetleg zongorázni. ( Íme a jövő heti házifeladatom.)
4. Elég jó humorérzékem van.
5. Én úgy tudom, hogy van örök barátság, hogy az elrontott dolgokat jóvá lehet tenni, hogy a jó legyőzi a közönyt, s ha nekem nem sikerül, akkor talán majd valaki másnak - mert nem állítom, hogy nem vagyok önző, az vagyok, mégis nagyon tudok örülni, ha valaki mással is történik valami jó.
6. Ennyi.
Tuesday, May 8, 2012
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
9 comments:
De jó, hogy megírtad!:-)
pont így jó, pont ennyi az elég! szép és jó, h ezt így megfogalmaztad :)
Én azt gondolom, hogy ez a lélek ugyan nem átlagos, maximum végtelenül szerény.
:)üdv, Júlia
Márta, ez már egy egészen komoly darab az előzőhöz képest.A két házi feladat között is érzem, hogy mennyit fejlődhettél.Én is szeretném tudni, hogy hogyan sikerült a korábbi házi feladatod. Mikor és mennyit tudsz gyakorolni?
Szép vagy a képen!
Nekem, az én szintemnek már a múlt heti is komoly volt.:) Elég sokat is bíbelődtem vele. Azt szeretem a tanárnőmben, hogy nem dicsérget, nem korholgat, egyszerűen csak dolgozunk. De így kb. két hónap tanulás után, megdicsért egy kicsit, két-három havonta egy pici dicséret azért jólesik. Szinte minden nap gyakorlok, kivéve mikor bolondokháza van itthon. Mittudomén, mígy fő a leves, míg van még 10 percem a gyerekekért való indulásig, főleg ezek az apró idők, mikor már nem érdemes nekifogni valami nagy dolognak.
az egész blogod (ars poeticádnak megfelelően vagy azon túl is) tiszta költészet! (szövegestül, fotóstul...mindenestül:)
Mind a két kép gyönyörű:)
Én úgy tudom, és úgy is látom, hogy akik tényleg nagyon szépeket fotóznak, általában Canon-t használnak. Én azért vettem Olympust, mert régebben már volt egy Olympus gépem (igaz, az nem volt tükörreflex-es), amit elloptak, s valahogy eszembe sem jutott, hogy lehetne más márkát is venni. Nem igazán tudom használni, vagyishogy állandóan használom magát a gépet persze, de a manuális beállítási lehetőséget meg ilyesmit szinte egyáltalán nem, (mint ahogy utólag sem photoshop-olom a képeket...) Két lencsém van: Olympus Digital 14-45 mm, és van egy makrolencsém is: Olympus Zuiko Digital 35 mm. Ha ennél professzionálisabb választ szeretnél, nálam ügyesebbet kell keresned, mert én nagyon spontánul, egyszerűen fotózom, a technikai részleteket nem igazán tudja értelmezni ez az én női agyam. :) Ha egyszer tönkremegy ez a gépem, először is elsiratom persze, de aztán talán veszek egy Canont, lássam, mit tud...
Post a Comment