Ez nagyon idegesítő.
Az viszont nagyon megható, ahogy itt repdes ez a sok ragyogó, kreatív, darabka gondolat.
A vége minden történetnek viszonylag egyszerű:
maradok csak én, szerény személyem, jómagam, amint mondom a magamét, s pakolok, szortírozok folyamatosan, keresem az elkallódott ollót, bontok, újrakezdek, hogy a legritkább esetben fejezzek be aztán én is bármit, ami igazán szép és jó.
Az én hibám. A gének, a rossz példa, amit mutatok, a kelekótyaság, s hogy belőlem se lett még pillangó...(De azért még eljuthatunk a derűig*...)
Egyébként van egy hímzésem, amit öt éve varrok.
Egyébként azért is varrom még így öt év után is, mert metafora ő immár az életem margóján.
Elveszítem, megtalálom, leteszem, felveszem, teszem-veszem, esetleg be is fejezhetném most már, nincs sok hátra. Senki se hinné, de ha kész lesz, nagyon szép lesz. Kivasalom, bekeretezem és kiakasztom a nappali falára.
(Hogy közben az én sok-sok megkezdett gondolat-, mondat-, terv-, tett - fonalvezetéseimből végül is mi legyen, ne tudja, de még csak ne is sejtse
senki sem.)
* Pilinszky János
12 comments:
Nagyon szeretem olvasni soraid :)
Tudod, nem vagy egyedül ami a kézimunkát illeti, nekem is vannak félkész darabjaim, sokszor nem is tudom hogyan folytassam :)) Az a jó az egészben hogy megtaláljuk a folytatásának módját.
Az milyen finom sütemény? Mi van a tetején?
A fonal gondolata... a gondolat fonala...a titok
Mikor látom a képeid, olvasom a gondolataid, újra tudatosul bennem, hogy egyszerűségükben szép dolgok hozzájárulnak a boldogságélményhez.
Van olyan mellény, amit 6 évig kötöttem. Végül elkészült. Azután egymás után még sok-sok kötés készen lett. Most kb. másfél éve megint csak a félkész darabokat nézem... semmi se haladt. Így fedezem én fel a sinus/cosinus periodikusságát az életemben is :D (A lányaim is efelé hajlanak :S Ez már csak ilyen...)
Arról a sütiről én is olvasnék többet!
Nagyon nagy bátorság kell ahhoz, Márta, hogy valaki szeretni merje a befejezetlenségeit. Tisztellek érte. :-)
Azért picit megnyugodtam... mindig azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen, aki nem fejezi be, -illetve többször is nekiáll- a kötést, a goblent vagy más egyebet...:-)
Köszönöm nektek!
A süteményen almák vannak, rózsaformájúra vágtam őket. Itt a link a recepttel:
http://blog.szeretnivalo.hu/kulonleges/rozsas-almas-pite/
Így szép és így jó minden ahogy van.de ehhez nagyon nagy művészet kell,mindezt így megfogalmazni és leírni.köszönjük mindnyájan,akik olvassuk.és szívesen vennénk néhány fotót a megkezdett és be nem fejezett művekről.meg aztán így vígasztalódunk mi is mindannyian,akik ugyanabban a cipőben járunk(a sok-sok megkezdett és be nem fejezett dolgokra gondolok)valahogy időközben elszáll az ihlet!!!!!
Ó, az a hímzés!:) Szeretem azt a hímzést, Márta!
Én is :)
Post a Comment