Prága három órányi autóútra van hozzánk, de ha útközben meg kell állni pénzt váltani, tankolni, autót mosni, autópályamatricát venni, enni és inni - akkor három és félnyire.
Nagyon szeretek városokban sétálni. Nagyjából annyira tudom értékelni az erre való lehetőséget, mint az édességtől önmagát megtartóztató, aki ritkán mégiscsak bekap egy falat csokoládét.
Szeretem az én mindennapi életemet, a csendet, a lehetőségek korlátolt mivoltát, az erdőt s benne az összes fűt-fát, amit szinte egyenként ismerek. Soha nem szerettem volna falun élni, most mégis köszönöm, s még azt is köszönöm, hogy örülni akaró, alkalmazkodó, hálás természettel áldott meg az ég...
De azért, de azért. Az édességet mégiscsak szeretem, s egy bármilyen rövid prágai út -
az bizony nem akármilyen darabka csokoládé...
(Olyan finom, mint egy falat Mon Chéri.)
Monday, February 24, 2014
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
10 comments:
Hát ki ne szeretne ilyen városban sétálni? :)
És azt gondolom, nem akármilyen faluban élsz te... felér az is egy falat csokival.
Várom a folytatást:)
Az én falum nem csoki. Mindennapi kenyér. :)
Prága a szívem csücske, és az is marad!
Én is vágyom arra, hogy egyszer megnézzem. Mint sok minden mást is. Talán egyszer.:) Falun élni jó:)
Most egy csöppet irigyellek. Nem is csöppet...és azt csakis jó értelemben :-). Én is imádom a városi sétákat, főleg Prágában.
(Ez a lány gyönyörű!)
Prááágaa!
Jah, most jutott eszembe, hogy akaratomon kívül kb. 5 órát üldögéltem a prágai reptéren. Tehát muszáj lesz valamikor a várost is megnéznem...
Prága! örök szerelem, tünemény
ide én is bármikor visszamennék... nagyon jó a hasonlat :)
A mi nászutunk csak egy hajszálon múlott, hogy nem Prága lett... Azóta is vágyom rá... Nem beszélve a csokirol :) szépet hoztál ma is :) köszönöm!
óh, 6 évvel ezelőtt pont ezen a napon indultunk Prágába nászútra:-)
..Gyönyörű hely, pedig tényleg a kis eldugott utcákban sétáltunk...
Emese
Post a Comment