Nagyon szeretek városokban sétálni. Nagyjából annyira tudom értékelni az erre való lehetőséget, mint az édességtől önmagát megtartóztató, aki ritkán mégiscsak bekap egy falat csokoládét.
Szeretem az én mindennapi életemet, a csendet, a lehetőségek korlátolt mivoltát, az erdőt s benne az összes fűt-fát, amit szinte egyenként ismerek. Soha nem szerettem volna falun élni, most mégis köszönöm, s még azt is köszönöm, hogy örülni akaró, alkalmazkodó, hálás természettel áldott meg az ég...
De azért, de azért. Az édességet mégiscsak szeretem, s egy bármilyen rövid prágai út -
az bizony nem akármilyen darabka csokoládé...
(Olyan finom, mint egy falat Mon Chéri.)
10 comments:
Hát ki ne szeretne ilyen városban sétálni? :)
És azt gondolom, nem akármilyen faluban élsz te... felér az is egy falat csokival.
Várom a folytatást:)
Az én falum nem csoki. Mindennapi kenyér. :)
Prága a szívem csücske, és az is marad!
Én is vágyom arra, hogy egyszer megnézzem. Mint sok minden mást is. Talán egyszer.:) Falun élni jó:)
Most egy csöppet irigyellek. Nem is csöppet...és azt csakis jó értelemben :-). Én is imádom a városi sétákat, főleg Prágában.
(Ez a lány gyönyörű!)
Prááágaa!
Jah, most jutott eszembe, hogy akaratomon kívül kb. 5 órát üldögéltem a prágai reptéren. Tehát muszáj lesz valamikor a várost is megnéznem...
Prága! örök szerelem, tünemény
ide én is bármikor visszamennék... nagyon jó a hasonlat :)
A mi nászutunk csak egy hajszálon múlott, hogy nem Prága lett... Azóta is vágyom rá... Nem beszélve a csokirol :) szépet hoztál ma is :) köszönöm!
óh, 6 évvel ezelőtt pont ezen a napon indultunk Prágába nászútra:-)
..Gyönyörű hely, pedig tényleg a kis eldugott utcákban sétáltunk...
Emese
Post a Comment