alászálltunk a hegyről - vissza kellett vinni a könyveket a könyvtárba ugyanis, - s láttuk, a völgyben már virágba borultak a fák. Bevallom, a könyveimet jobbára olvasatlanul vagy félig-olvasottan vittem vissza, nyilván nem azért, mintha sokkal foglaltabb lennék mostanában, mint máskor, csak kevésbé használom ki innen-onnan összegyűjtött darabka időimet. Nem jó érzés, de tavasz van, s a világomban sokkal nagyobb jelentősége van egy meglepetésszerűen kinyíló rózsaszín virágnak, mint bármi másnak. Ülök a növényeim előtt, és csodálom őket.
Ezért a márciusi könyv-listámon csak a Finanzbuchführung,
Ruth Pfau könyvei,
Ansel Adams jónéhány albuma, valamint a Szentírás szerénykedik. Mennyiségileg szerénykedem, de minőségileg már csak az olyan mondatok miatt sem tehetem, mint: " ha közösségben maradtok velem, és szavaim ott élnek bennetek, bármit kérhettek az Atyától, megkapjátok".
*
A helyzet pedig az, hogy nekem megvan mindenem, s én nem szeretnék kérni semmit, csak azt, hogy míg élek, itt éljenek a szavak is bennem. Ennyi.
* János evangéliuma 15: 7, saját fordítás németből
18 comments:
Ez a mondat milyen gyönyörű így! El is teszem magamnak (régen úgy szerettem összevetni a különféle fordításokat, hogy minél több színárnyalatát, minél nagyobb jelentéstartományát megértsem egy mondatnak.)
Tudod, az jut eszembe rólad, aki a hegyen, elrejtettségben, bizonyos belső csöndben élve választod a minőséget a mennyiség helyett, és a szemlélődést a habzsolás helyett, hogy ez olyan, mint egy világi szerzetesség (a mi katolikus fogalmaink szerint). Tegnap kérdezte meg valaki a férjemtől a templomban, hogy nem érez-e hivatást arra, hogy harmadrendi ferences szerzetes legyen (a harmadrendiek lehetnek házasok vagy egyedülállók is, a világban élve). Én ugyan másfél évtizede gondolkodom ezen, de ő nem igazán , viszont mindketten arra vágyunk, hogy -rendben vagy rend-etlenül :-)- az életnek ezeket a dimenzióit éljük meg minél tudatosabban, vagy legalább efelé tartsunk.
Ruth Pfau, akit emlegettem, egyébként apáca, - nem tudom már melyik rendben, de mindenesetre nem kolostorban él, hanem orvosként dolgozott Pakisztánban a leprások között. Hihetetlen életet él(t), most már nagyon idős. Ő tudatosan választotta ezt az életformát, volt egy igazi szerelme, de tudatosan lemondott róla még nagyon fiatalon, hogy odaszentelhesse életét a világ legnyomorultjabbjainak. Ezt a fajta életet szerintem családanya nem is választhatja amúgy, hát tudod miféle dolgokra megy el az időnk, erőnk javarésze, - de pont azt érzem, amit mondasz, hogy nekünk is van elhívásunk, és ez engem is nagyon lelkesít.
Az élő mondatok bennünk.....
Már régóta szeretném megkérdezni -hétköznapi kiváncsiság-,hogy ki készíti a rólad szóló fotókat????A lányok közül valamelyik?
Nagyon szép a nyakláncod-is.:)
A nyakláncom a legszebb a világon!
A képeket a lányok készítik, igen.
Nem hallottam még soha R.P-ról... persze, bizonyos missziók szinte lehetetlenek családanyaként, már csak azért is, mert az anyaság maga is misszió, és nem kisebb, nem kevésbé fontos feladat, mint leprásokat ápolni valahol messze, a lényeg nem is a konkrét tevékenység mibenléte, hanem az, hogy az ember a szíve közepében, és a szívéből él, És ez a középpont, ami felé tart, és amit igyekszik feltárni minél jobban magában, beragyogja azt a bármilyen tevékenységét, és akkor, bármi is legyen az, misszióvá, vagy megszentelt hivatássá válik.
Márta! Van egy olyan karkötőm,ami az evangéliumot jelképezi minden kis köve,ez a nyaklánc nem olyan? Mert aztán nyakláncot is csináltattam olyat..) Én választottam ki hozzá a köveket.
Pontosan nem tudom,de majd megírom....
Nem olyan. De nekem készült, és nincs még egy ilyen.
Nagyon szép a fordításod.
ezt az egy cikket találtam csak róla magyarul: http://www.magyarkurir.hu/hirek/uj-terez-anya-pakisztani-menekuelttaborok-lakoi-koezoett
Azt hiszem nem nagy dolog blogot indítani, írni, szép képeket készíteni, lelkesedni...egy ideig. De kitartani az írásban huzamosabb ideig, és nem adni fel, na az igen! Nekem ettől (is) csoda ez a blog. Köszönöm, Márta, hogy olyan sokszor erőt meríthetek az írásaidból.
De szépséges nő áll ott a képen...
Szeretettel:
Ilona
Ismerosnek tunik. Szoval tenyleg viseled... Egyszeri, megismetelhetetlen, szep es tele van szeretettel. Mint Te magad !
Egyszeri, megismételhetetlen, szép és tele van szeretettel, akárcsak a készítője. ;)
Köszönöm nektek!
Nagyon szépen köszönjük a csodás gondolatot a bejegyzésed végén.(Judith a magyar tengerről)
Nagyon szépen köszönjük a csodás gondolatot a bejegyzésed végén.(Judith a magyar tengerről)
Nagyon jók Ansel Adams képei! Eddig nem ismertem, köszi! :)
Ansel Adams...hát ő egy alap(vető) fotós. A fekete-fehér tájképei, óh!
Post a Comment