kamerát kaptam ajándékba, - nem kértem, csak vágytam rá titokban, és gyűjtöttem rá, tényleg, - de ezt mindig újra kellett kezdeni, mert például az énekléssel megkeresett aprópénzt is hiába rakosgattam félre nagy boldogan: az első adandó alkalommal az utolsó centig ajándékokra költöttem.
A nagyon drága kamerától aztán úgy megijedtem, hogy napokig alig mertem hozzányúlni. Megijedtem a drágaságától, a sok megapixeltől, a vastag kézikönyvtől, hogy túl kevés vagyok, hogy leejtem, hogy poros lesz, hogyhogyhogy. (És azon felfedezés is mérsékelt elkeseredésbe kerget, hogy rájöttem: régimódi képernyőmön mások a színek, a kontrasztok, mint a többin. Szeretném, hogy mások azt lássák, amit én, de ahány képernyő, annyi kép, szín és árnyalat. Kétségbeejt, hogy nincs ennek az egésznek semmi értelme. És a világ nagyságához képest tényleg nincs.)
Akárhogy is, lett légyen bármi: ha valami fontos, azzal naponta kell foglalkozni. A fényképezőgép hosszú évek óta a mindennapi társam, mint egy barát, mint egy testrész. Manapság már mindenki fotós, de akkor is. Sehova sem megyek nélküle. Mert csak.
Egyébként kevésbé kiegyensúlyozottak a napok, mint az jó lenne. De én szeretem az életemet mindenestül, a dimbes-dombos tájakat a lelkemben, az arcomon, a mindennapokban. Az öröm forrása ezeknél valamivel mélyebben van. Egyenetlenségeimen túllátó, közeli és távoli, akár sosemlátott, szerető arcok rámragyogása éltet.
A gyerekek szerint mindenesetre elég gyakran vagyok hektikus és idegesítő, s ebben van is szemernyi igazság. Hát még amikor negyed óráig várok indulásra készen az autóban egy-egy hosszasan készülődő kisasszonyra! Akkor aztán!
24 comments:
Örülök, kérlek hozz a képekből!
Egyébként pedig hogy hívják a "drágaságot"? :-)
Ezek az első új-kamerás képek, miután elmerészkedtem vele az erdőbe.
Egyébként az első kép a kíváncsiak kedvéért került fel, kinagyítva, visszafele olvasva ott a válasz. :)
A "kis kíváncsi" ( én!) silabizálja a nevet, az még menne is, de a számok már kevésbé, mert ott az ujjadnál is van valami lejjebb is.
Úgy értem még hozz majd mindig a képekből. :-)
Az elsőkért külön köszönet, jó kis gép!
Én pánikban vagyok minden új dologgal kapcsolatban, míg meg nem tanulom jól a használatát.
Canon EOS 6D :)
Köszönöm! :-)
Sok örömet, alkalmat és egészséget kívánok hozzá, kedves Márta! <3
Örülök az örömödnek!!!!!!
Én is vágyom rá és nem csak titokban.:))))
A madárfotósoknál is látom,hogy hiába a jó szem, kell a jó gép is.Egészen mások a képeid ezzel.Gyönyörűek!!!
az a virágzó ág, mesterien szépséges, profi
a többi is,. de ilyen környezetben nem is lehet nehéz szépeket fotózni:))) az a virág az erdőben vadnárcisz?
és a felhőből kiszúródó fénypászma, nagyon ott van:)))
Örülök az örömödnek!:) Eddig milyen géped volt? Az eddigi képeid is gyönyörűek voltak!
A legjobb helyen van az a drága gép, és perszehogy van értelme! :-)
(Az utolsó előtti bekezdés is borzongatóan szép!)
A képekből azt látom, hogy az új masina nem állt közéd és a szépség közé, amit megmutatsz, hanem segítségedre van. És szerencsére nem afféle bűvész-fotós vagy, akinek a képei csak adott körülmények között (pl. egy adott színhatással) hatnak, úgyhogy a másféle monitorokat igazán ne bándd. Sőt, azt hiszem, hogy az igazán mágikus képek pontosan tudják, hogy kinek a monitorán milyen színekkel jelenjenek meg, a szomorúnak üde, élénkebb színekkel, a nyugtalannak finom, derített fényekkel, aki homályban tapogatózik éppen, annak élesen, kontrasztosan. Pont, mint a tieid, amik mindig tudnak mondani valami vigasztalót, akkor is, amikor kevésbé kiegyensúlyozottak a napok, mint az jó lenne.
Köszönöm nektek, nagyon jól esik, hogy ilyen kedvesek vagytok...
Kati, eddig egy Olympus E500 típusu gépem volt, kihoztam belőle mindent, amit lehetett...
Eszter, ez jó, így így!!
"... közeli és távoli, akár sosem látott, szerető arcok rámragyogása èltet..." Megragadott ez a mondatod! A második képed olyan mintha a Mennyből jövő isteni fényt mutatnád nekünk!
Az összes kép sokatmondó és magáért beszél... Hatalmas minőségbeli külömbséget érzek a régi - és új kamerád között! Használd egészséggel, legyen " jóbarátod" mindig :)
Szeretettel,
P.
Karácsony környékén mi is megleptük magukat ilyen nagyok okos fényképezőgéppel. Férj nagyon jól fotóz, én meg inkább hagyjuk.
Napokig nem mertem hozzáérni, nehogy valamit elállítsak, megmásítsak, megnyomjak, ami nem helyes.
Már bátrabb vagyok, de ez az okos gép sem tanított meg engem jól fotózni.
:)
:(
No. :(
Eláshatom magam, ugye? :)
De hadd tegyem hozzá, hogy a régi gép az az egy-két saját és kedves valakiktől ajándékba kapott objektiv miatt megmarad. :)
sohase szoktam a facebukkon se csak ugy odadobni egy ismerkedesi kerest,hanem uzenetben bemutatkozva.Azonban ahhoz messze gyakorlatlanabb vagyok a szamitogepes lehetosegekben,hogy most egyaltalan megkaphassam a privat uzenetirasi felteteleket.Par honap hijjaval hatvan eves ref.lelkesz vagyok hivatalosan,szemelyesen pedig Isten teremto munkajaban reszt keresek magamnak egy egy szerszamnyel megfaragasaval,vagy fahaziko epitesekkel.Meg csak kettot epitettem.A tavalyelott a regebbi leegett egy domboldalnyi kiserdovel egyutt,most keszulok a fiamnak es menyunknek egyet epiteni,es szeretnek meg eltemben a harom lanyunknak is egyet egyet.S szinte mindent regi keziszerszamokkkal barkacsolok,mert parkinsonoskent a villanygepek mind veszelyesebbek nekem.Hogy hogy kerultem ide,mar nem is tudom nagyon kovetni,de tetszenek a szosszenetei.Az en bloggom a woordpressen keresendo nemcsakmese a cime,mar reg nem irtam bele,szinte senkise olvassa..Tisztelettel Sipos Andras
nem, nem. nehogy félreértsd! a :( csak hirtelen érzelmi kitörés volt. örülök veled és a készülö képeknek az újjal is :)
Kedves András, köszönöm az udvarias bemutatkozást. :)
Orsi, nem értettem félre. :) Nekem is furcsa még, hogy hát már nem Olympus...
bizonyosan jó a gép, de a szemet és a lelket nem lehet pótolni.
mindkettőt tükrözik képeid.
és az objektív paraméterei sem elhanyagolhatóak, azért ezt se feledjük.
Köszönöm.
Igen, semmi sem elhanyagolható, de van, ami nem pótolható.
:)
jó ismerkedést kívánok kedves Márta.
(egy öreg bácsika mesélte minap, hogy a nagyapja tanította neki:
a jó szerszám kímél, a rossz kínoz.)
a szemedet és lelkedet őrizd meg ilyennek, mert úgy látom sokan szomjaznak rá :)
üdvözlettel: rita
Post a Comment