Monday, April 28, 2014

Odakint

köd telepszik a tájra, idebent lassan fütyülni kezd a teáskanna: készül a szokásos délelőtti termosz mentatea.
Összeszedem magam innen-onnan. A szétdobált ruhákkal, a reggeli tányérokkal, a maradék kenyérdarabkákkal együtt megérkezem én is valami elfogadható rendbe, megállok két lábbal a földön,  majd elindulok.
Lassan, nagy vargabetűs kitérőkkel, de elszántan haladok, lett légyen szó bármiről az életben.
Felülről határ a csillagos ég, alulról Isten szigorú, jóságos keze.
De most, ebben a pillanatban, elég lesz csupán csak ennyi, merthogy többre nem is futja:
tölteni egy csésze forró teát, majd elkezdeni olvasni agyonjegyzetelt finánckönyveimet,
egyik lapot a másik után,
történjék bármi.


8 comments:

Éva said...

"Felülről határ a csillagos ég, alulról Isten szigorú, jóságos keze."

De jó, ez olyan Márta által írt megjegyzendő mondat!
Kitartást a vizsgához, bekúsznak a saját vizsgák előtti tanulós helyzeteim. A stressz jelenléte, viszont a mélázgatás, és a szívesen csinált dolgaimról való lemondás időszaka.

Éva said...

A képek szép története a kezdettől az alkotás vízre bocsájtásig pedig nagyon finom és szép.

aarkus said...

Sok erőt, türelmet a tanuláshoz!

baritas said...

meseszép ez a fenyőerdő!

több mohát látok benne, mint tűlevelet... pedig mindkettőn jól esik a járás.

és a kishajók... a gazdáik által választott színekkel...

Piroska said...

Jó tanulást, erőt és kitartást a vizsgákhoz!

L. M. Zsuzsi said...

Mesebeliek az erdős-hajós képek! Jó tanulást és sikeres vizsgát!

Lea Mónika said...

ez annyira szép volt... :)

márta said...

Köszönöm!