Úgy osztogatom szét minden nap mindenem, mint még soha.
Mert ha mindent vagy semmit, akkor egyérteműen mindent, ha igen vagy nem, akkor egyértelműen igen, őszintén, teljes szívből, hogy máshogy.
A ki tudja mióta első szabad hétfőn aztán csak végignézek csendesen a leírhatatlan káoszon. Csodálatos hétvégénk volt.
Mielőtt nekiállnék rendet rakni, még kipróbálom, mely szögben kell tartanom a fejem, - ha ablakhoz nyomom az orrom mondjuk, akkor működik leginkább - hogy ne lássak mást, csak a rendíthetetlen, megállíthatatlan, rettenetes, gyönyörű havazást odakint.
Idén is lesz Advent. Minden bizonnyal én is elkészülök, mire ideér.
Vagy nem készülök el, és így fogok akkor ünnepelni, ahogy éppen vagyok, ilyen szétesetten, ilyen fáradtan,
ilyen mindenképpen boldogan.
4 comments:
nem is kicsi havatok van:)))
(azon gondolkoztam, mennyit kéne még esnie itt nálunk, hogy ne lássam a rendetlenséget magam körül, a szárítón felejtett zoknikat, és a lenyesett hajtásokat a kertben, a szétfelejtett faforgácsokat...- továbbisvanmondjammég? :))))))))
szép, szép hó, szép írás <3
széééép! :)
te, egész megszerettem ezt az instagramot:))
a mai virágcsokor megsimogatta a lelkem :))))
(csak annyira zsufi van a gépemen, hogy telepíteni nem sikerült, majd megkérdezek valaki okost, hogy tudnék én oda bejutni:))))))))))))
♥
Post a Comment