Mindig olyan

nehéz megírni a vadonatúj év legelső bejegyzését, de vajon miért.
Nincs is különösképpen kedvem hozzá. Mint ahogy ahhoz sem, hogy holnap korán keljek s a karácsonyi szünet után újból dolgozni induljak.
Megállni viszont nem lehet. Visszamenni sem a fényes szép ünneplésbe.
Menni mindig csak előre lehet. Szürkés-kékes január s hétköznapok várnak ránk. Szép lesz, azt hiszem.
A legelső bejegyzést talán azért olyan nagyon nehéz megírni, mert úgy érzem, hogy itt és így akár be is lehetne fejezni. Szép befejezés lenne el sem kezdeni.
De hogy ez ne fordulhasson elő még véletlenül sem, ezért egyszerűen, kedv nélkül is akár, le kell írni azt az első betűt, be kell állítani jó korai időpontra azt az órát, meg kell tenni azt a legelső lépést.
A többi pedig, mint ahogy eddig is, mindig is, kirendelődik útközben.
Ez évi mottónak egy C.S.Lewis klasszikust választottam magamnak:
Courage, dear heart.
(C.S.Lewis, The Voyage of the Dawn Treader) 
Boldog új évet kívánok minden kedvesdrága olvasómnak.