Aztán úgy döntöttem, ha már kritika, akkor én azt megszívlelem. Kinyitva a hűtőszekrényt első pillantásra nekem is úgy tűnt, hogy valóban, nincs túl sok minden benne, de egy kis rendet rakva a polcokon találtam: tojást, tejszínt, salátát, répát, uborkát, egy paradicsomot, petrezselymet, néhány körtét, sajtot. És a kamrában krumplit, lisztet, cukrot.
S még azt is eldöntöttem, hogy maximumra tekerem fülemben a rockzenét, s megszívlelem kedvenc énekesem, Bono szavait is. Grace makes beauty out of ugly things...A kegyelem mindenben talált valami jót. A kegyelem a csúnya dolgokból is kihoz valami szépet.
Mert a kegyelem soha nem valami távoli, homályos fogalom. Ott van ő minden házimunkában, lusta tinédzserben, a körtés pite receptjében, a majdnem üres hűtőszekrényben, s ott minden egyszerű dalszövegben és versben, amik segítenek élni. Úgy gondolom, egészen otthonosan érzi magát a konyhámban is, itt, ahol életem legfontosabb eseményei zajlanak. S érjek én el bármit ebben az életben, a legjobban még mindig akkor szoktam örülni, ha a semmiből is tudok valami finomat főzni, s ha a konyhaasztal körül lassan ragyogóvá válnak a mindennapok küzdelmeibe folyton belefásulni akaró szívek.
12 comments:
Olyan szép ez, Márta, hogy a sírás után volt erőd ezzel reagálni a túlzó, kamaszos kritikára: csöndes tettel bizonyítani, hogy bőséges vacsorát is lehet teremteni az üres hűtőből. Minden válasznál többet mondtál ezzel. :-)
Igazán át tudom érezni, mert tegnapelőtt délután benéztem a hűtőbe és láttam, hogy nincs ott semmi, mit fog hát a fiam és a férjem vacsorára enni, mialatt én majd a fogorvosnál ülök? Mielőtt még pánikhelyzetbe hoztam volna magam benéztem még egyszer abba a hűtőbe és rájöttem, hogy van otthon tej, tojás, liszt, krumpli, csirkemell lefagyasztva, tehát készült gyorsan palacsintatésztában sült csirkemell sült krumplival és nem halt éhen senki. Még az se, aki nagyon válogatós mostanában. :-)
A körtés pitével nehéz lenne versenyezni. :-)
Mikor olvasom a bejegyzéseidet én is kapok hol sütit, hol friss virágot, hol egy kellemes illatot és ezt köszönöm szépen. Jó érezéssel távozom és lendítem tovább a saját dolgaimat. :-)
én nem tudok mit mondani, többször elolvastam ezt a posztodat, keresem a szavakat,
én máshogy oldottam volna meg, de a te gyerekeidet (és kapcsolatotokat)te ismered, te tudod, mi a hatásos és célravezető, és főleg őszinte...
csak magamról tudok beszélni: én nem sírtam volna (?), de minimum megbeszéltem volna alkalomadtán, és elmondtam volna, milyen érzés volt nekem ...talán eljön az az idő - valahogy - , amikor számonkérés helyett meglepetés vár majd, ha hazaérkezel :)))♥
sajnálom
annyira örülök, hogy visszatetted, rágódtam rajta azóta is:
és az jutott hirtelen eszembe közben, (nem értem , honnan de egyszercsak élesen bevágódott az én aspergeres lelkembe), hogy milyen furcsa ez a blogolás, mennyire szükségem van a teljes sztori ismeretére, a másik fél gondolatainak ismeretére is, amit most nem láttam át:
...ismeretlenül is nagyon szeretem azt a kislányt, aki amikor azt mondja, hogy nincs itthon semmi ehető, valami egészen mást is elmond: azt hiszem azt, talán, hogy "anya, szükségem van rád, mert nélküled éhes maradok, te vagy az én mentsváram" mit érthetett azon vajon, amit mondott, mit ért az "ennivaló" alatt?(készételt, rágcsát, édességet, gyors éholtót?kész, azonnal megehetőt?könnyen enni-valót?
nekem ez fontos,
most hogy olvasom a "Nélkülenm soha"-t még jobban hiszem, hogy sok apró kis félreértés megelőzhető, ha rákérdezünk...mások szerint nem, mert szerintük egy anya és lánya MINDIG értik a ki sem mondott szavakat is...hát nem tudom
lehet arról is szólt ez a mondat, hogy nélküled anya NEM TUDOK gondoskodni ennivalóról? hiszen tudom, hogy próbálod őket tanítani ételt-készíteni,
csak nekem az azonnali megoldás ugrott be rögtön, te pedig - ismervén a lányod, lehet jobban tudtad, hogy ez a mondat arról szólt, "hol vagy már anya"
nem tudom
Nem kell nagyon tulbonyolitani.:) Egyszeru a szabaly: eloszor az etel, utana a predikacio.;)
nem olyan bonyolult:))csak meg kell előzni, hogy éhesen, kiszolgáltatottan az anyjuk "megmentésére" várjanak késő estig:))))
Rendben.
Erőt adtál most, kicsit sötéten látom ezt a csodás-fényes vasárnapot. Köszönöm.
Ablakban a könyvek a naplemente fényében....mit olvasol?
A semmiből királyi vacsora...
Háromhetes lemaradással ugyan, de én is szeretnék hozzászólni ehhez a június 8-i bejegyzésedhez.
Régen voltak ekkorák a gyermekeim, mint most a lányok. De az "üres-tele" hűtő mindig is sarkalatos pont volt nálunk is. Főleg a fiam esetében, akinek a gondolatai mindig a finom ételek és sütemények körül forogtak.
Meggyőződésem, hogy a megoldásod, jó hozzáállásod, hosszú évek múlva fog célt érni, amikor majd a kislányod - esetleg - hasonló helyzetben, amikor már ő is anyuka lesz, emlékezni fog erre a szituációra. Hiszen a dolgok ismétlik önmagukat, és még Ő is járhat így a gyermekével.
Post a Comment