Szösszenetek

Mivel már nem először fordul elő, hogy túl hangosan hallgatván a zenét - fülhallgatóval - a telefonomról egyszerűen nem hallom meg, mikor valaki belép a konyhába vagy ahol vagyok, kaptam egy bluetooth-box-ot, én sem tudtam eddig, mi ez, lényeg, hogy kivehetem végre a fülhallgatót és egy hordozható erősítő segítségével jó minőségben hallgathatom a zenémet akárhol. Gyorsan ki is próbáltam, betettem egy kis U2-t, egy kis Michael Patrick Kelly-t, egy kis The head and the heart-ot, egy kis Skillet-et, Jonas Myrin-t, s ahogy tettem-vettem, mosogattam nagy boldogan tovább, egyszer csak azt mondja valamelyik kisasszony: Anya, te vagányabb vagy, mint mi valamennyien itt együttvéve.

A kenyérszaporítás újabb csodáját élhettem át - schon wieder! - mikor valamelyik este öt tojásból, egy fél paprikából, hozzá egy negyed salátából és öt centiméter átmérőjű téglalapnak megfelelő feta sajtból annyi rántottát tudtam sütni, hogy abból öt ember jól is lakott és még valamennyi maradékot is félretehettem. Egyrészt a csoda az csoda, misztérium, nem kell feszegetni, sem magyarázni, másrészt elő lehet készíteni az útját jókedvvel, szép tálalással, szolgálatkészséggel, egyszerűen csak azzal, hogy szívesen teszed a dolgod. Valamelyik kisasszony meg is jegyezte: Anya, belőled nagyon jó nagymama lesz majd egyszer. És anyának? Milyen vagyok anyának? - érdeklődtem kíváncsian, hátha végre megtudom. De csak annyit mondott: Azt még alaposan végiggondoljuk és majd eldöntjük.

Ha lehetne választani, sokszor leginkább tó szeretnék lenni. Tiszta vizű, békés, akármilyen kicsi tónak lenni lenne jó valahol a világnak a végén vagy egy kerek erdőnek a szélén vagy egy zajos városnak a közepén, mindegy, csak ott legyen, ha valakinek valahol épp szüksége lenne rá, hogy leüljön néhány percre megpihenni egy tónak a partján.
Alfred Sisley-ről azt hallottam, s a képein láttam is, hogy nagyon szeretett vizet festeni, s mindegyik festményét úgy kezdte, hogy először megfestette az eget, majd utána minden mást.
Neki ez csak egy festési technika volt. Számomra pedig egy olyan mondat, amitől már ott a múzeumban megállítottam az audioguide-ot és feljegyeztem magamnak egy fecnire, mint életet adó, a mindennapokban egyszerűen csak élni segítő gondolatot.

Merthogy tényleg tó szeretnék lenni leginkább. Tiszta vizű, békés, akármilyen kicsi tónak lenni lenne jó, felettem ott ragyogna, mintha egy impresszionista festményen, mindig az Ég, s ha zavarossá válna a vizem, csak felnéznék rá. Addig mind nézném, míg lassan letisztulnék, míg lassan visszatükrözném az egyetlen szépet, biztosat, méltót, amit visszatükrözni érdemes.