Monday, September 25, 2017

Egy mondatban.

Láttam, amint egy férfi épp akkor ér oda a postaládájához a reggeli újságért, mikor az álmos gyerekekkel teli autómmal áthaladtam a kis falu központján, és láttam, amint egy kicsi mókus sértetlenül átevickél a zsúfolt utca túloldalára az iskola előtt, és új krumplis receptre találtam egy reklámújságban, és kaptam jó tanácsokat az kerthez, amit a mostani tönkretett helyett fogok létrehozni, és megfőztem az idei ősz első töklevesét, és láttam egy könyvébe mélységesen belemerült taxisofőrt az állomás előtt, és valaki takarót terített rám, mikor kimerülten elaludtam a fotelben, és én azért gyűjtöm évek óta az ilyen és hasonló pillanatokat, észrevéve, leírva vagy lefotózva őket, betöltve velük egész füzetet, szívet és elmét - bár igazából tudom, hogy csak egy játék - mert a mostanihoz hasonló embert próbáló időkben épp hogy az ilyen egyszerű, gyerekes szokások tartják egybe a világot, hitetik el, hogy az élet megy tovább, hogy az élet a legmegterhelőbb napokon is utánozhatatlanul, felülmúlhatatlanul, hihetetlenül és annyira, de annyira s z é p .

5 comments:

Anonymous said...

Igen, annyira, de annyira szép. Nagyon köszönöm :) A képeket is. H.

aliz said...

engem is segítenek egybetartani a mondataid és a fotóid! :) szépek és igazak. (de ez Keats szerint ugyanaz)

ivetabt said...

Csak így lehet életben maradni. ♥

márta said...

Na szia.:)

aarkus said...

Sok erőt, és sok-sok ilyen szép pillanatot kívánok neked, Márta! :-)